ALEXANDRIAI SZENT KATALIN VÉRTANÚ ÜNNEPE
November 25.
Szent Katalin a kórházak, a betegek, az elesettek védőszentje az
ágybavizelőket is oltalmazza. Alexandriai Szent Katalin ünnepét a
keresztény egyház november 25-én, vértanúságának napján tartja. A
legenda szerint Kosztus ciprusi királynak leánya volt. Amikor hírét
vette, hogy a császár üldözi a keresztényeket, Katalin védelmébe vette
az üldözötteket. Vitába szállt a császárral is a keresztény tanítás
igazáról. Hite miatt börtönbe került, ahol megkínozták, végül
lefejezték. A legenda úgy tartja, hogy testét angyalok vitték a
Sínai-hegyre, ahol tiszteletére kolostor épült. Mivel úgy tartják, hogy
utolsó imádságában Katalin a betegekért és haldoklókért is imádkozott, a
késő középkorban sok kórház patrónájának tekintette.
Katalin napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódnak. A lányok gyümölcsfaágat állítanak a vízbe, és ha az karácsonyra kihajt, közel van a férjhez menés. Az ágat sokfelé Katalin ágnak nevezik. A fiúk böjtölnek e napon, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.
Számos vidéken dologtiltó nap a Katalin. Nem sütnek kenyeret, nem őrölnek a malmok, nem szántanak. Közismert népi időjóslás: "Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog." A régi öregek szerint: amilyen Katalin napja, olyan a január, amilyen a következő nap, olyan a február.
Katalin napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódnak. A lányok gyümölcsfaágat állítanak a vízbe, és ha az karácsonyra kihajt, közel van a férjhez menés. Az ágat sokfelé Katalin ágnak nevezik. A fiúk böjtölnek e napon, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.
Számos vidéken dologtiltó nap a Katalin. Nem sütnek kenyeret, nem őrölnek a malmok, nem szántanak. Közismert népi időjóslás: "Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog." A régi öregek szerint: amilyen Katalin napja, olyan a január, amilyen a következő nap, olyan a február.
Immár jöjj el tüköre a szép rozmarinnak,
Óh ékes koszorúja minden mártyromnak.
Légy könyörületes nékünk minnyájunknak,
Légy kegyelmes mindennek, legfőképp magamnak.
Egy napot adok néked óh drága mátrónánk,
Krisztusnak édes szivet, maradj mi pátrónánk.
Mindeneknek pedig, kik szent nevedet vallják,
Kívánom, hogy a mennyet teáltalad bírják.
Amen.
Szűz és vértanú ~ Alexandriai Szent Katalin
Alexandriai
Szent Katalin szűz és vértanú, a korai középkor egyik legtiszteltebb,
legnépszerűbb női szentje, a Virgines Capitales, továbbá a Tizennégy
Segítőszent egyike. A görög eredetű szó jelentése: „tiszta,
szeplőtelen”.
Katalin alakját, életét teljesen átszövi a legenda, életéről semmi biztosat nem tudunk. A róla szóló írások - melyeket a tudomány nem tart hitelesnek - azt állítják, hogy apja az egyiptomi Alexandriában élt pogány király, Costus, akinek nem volt gyermeke. Ezért szüntelen áldozott a bálványisteneknek, de hiába. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. A készülő szoborból csodálatosképpen feszület lett. Bevitték a pogány templomba, ahol a bálványok mind lehullottak. Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, a királyné megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta. A lány már tizenhárom éves korában kitűnt csodálatos okosságával és műveltségével kortársai közül, amelynek híre messze földre elterjedt. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.
Maxentius császár 307-ben Alexandriába látogatott és halálos ítélettel fenyegette meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és a keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcsét, hogy ők cáfolják meg Katalin érveit, de nem sikerült egyiknek sem sarokba szorítania az okos szüzet. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit.
A császár később felkínálta Katalinnak a császárnői trónt azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ajánlatát. Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta. Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett. Ekkor a császár halállal fenyegette meg Katalint. Készíttetett egy késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. Erre a császár feldühödött kiadta a parancsot, hogy Katalint fejezzék le. Amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, felemelték a testét és elvitték, hogy a Sínai-hegyen temessék el. Később 547-ben Justitianus császár elrendelte, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek. Katalin testét a VIII. vagy a IX. században vitték fel ide.
Katalin alakját, életét teljesen átszövi a legenda, életéről semmi biztosat nem tudunk. A róla szóló írások - melyeket a tudomány nem tart hitelesnek - azt állítják, hogy apja az egyiptomi Alexandriában élt pogány király, Costus, akinek nem volt gyermeke. Ezért szüntelen áldozott a bálványisteneknek, de hiába. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. A készülő szoborból csodálatosképpen feszület lett. Bevitték a pogány templomba, ahol a bálványok mind lehullottak. Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, a királyné megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta. A lány már tizenhárom éves korában kitűnt csodálatos okosságával és műveltségével kortársai közül, amelynek híre messze földre elterjedt. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.
Maxentius császár 307-ben Alexandriába látogatott és halálos ítélettel fenyegette meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és a keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcsét, hogy ők cáfolják meg Katalin érveit, de nem sikerült egyiknek sem sarokba szorítania az okos szüzet. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit.
A császár később felkínálta Katalinnak a császárnői trónt azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ajánlatát. Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta. Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett. Ekkor a császár halállal fenyegette meg Katalint. Készíttetett egy késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. Erre a császár feldühödött kiadta a parancsot, hogy Katalint fejezzék le. Amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, felemelték a testét és elvitték, hogy a Sínai-hegyen temessék el. Később 547-ben Justitianus császár elrendelte, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek. Katalin testét a VIII. vagy a IX. században vitték fel ide.
