'Vágyakozás Isten látására'
Nos, embertársam, hagyd abba egy kissé az elfoglaltságodat. Egy kicsit
zárd ki magadból zsibongó gondolataidat. Tedd félre most nehéz
gondjaidat, és hagyd későbbre súlyos kétségeidet. Szentelj egy kevés
időt Istennek, és pihend ki magad nála kis időre.
Térj be lelked hajlékába, zárj ki onnan mindent, kivéve Istent és ami
segít téged az ő keresésében, és ajtódat bezárva szólítsd őt. És ekkor
mondd, mondd egész szívedből Istennek: A te arcodat keresem, Uram (Zsolt
26,8). Most tehát, Istenem, te magad oktasd lelkemet, hol és hogyan keressen téged, hol és hogyan találhat meg téged.
Uram, ha nem vagy itt, távollétedben hol kereshetnélek? Ha pedig
mindenütt jelen vagy, miért nem látom jelenléted? Igaz,
megközelíthetetlen fényességben lakozol. Ámde hol van az a
megközelíthetetlen fényesség, vagy hogyan közeledhetnék e
megközelíthetetlen fényességhez? Ki vezetne és ki vinne el oda, hogy
láthassalak téged abban? Továbbá milyen jelekből, milyen arcról
ismerhetnék rád? Sohasem láttalak még téged, Uram, Istenem, és arcodat
nem is ismerem.
Mire való, magasságbeli Uram, mire való ez a te messze távolléted? Mit
tehet a te szolgád szeretetedtől gyötrődve, és messze elvetve színed
elől? Lángolva vágyakozik, hogy megláthasson téged, és íme, arcod nagyon
is távol van tőle. Szeretne közelebb jutni hozzád, de íme, lakóhelyed
megközelíthetetlen. Óhajtana rád találni, de ismeretlen előtte holléted.
Áhítozva keres téged, de nem találja arcodat.
Uram, te vagy az én Istenem és Uram, de még sohasem láttalak. Te
alkottál, majd pedig újjáteremtettél, minden javam tőled való, és mégsem
ismerlek téged. És végül is a te látásodra teremtettél engem, de még
sohasem értem el, ami végett teremtettél engem.
És te, ó Uram, meddig, meddig feledkezel el rólunk, meddig rejted el
arcodat előlünk? Mikor tekintesz ránk, és mikor hallgatsz meg minket?
Mikor világosítod meg szemünket, és mikor mutatod meg nekünk arcodat?
Mikor ajándékozod magad nekünk?
Urunk, tekints reánk, hallgass meg, és világosíts meg minket. Mutasd meg
nekünk magadat.
Magadat add nekünk, hogy boldogok legyünk; hisz nélküled olyan rossz
nekünk. Szánj meg minket, amikor téged keresve fáradozunk és küszködünk,
mert nélküled semmire sem megyünk.
Taníts meg engem, hogyan keresselek, és mutasd meg magad, amikor téged
kereslek. Hiszen keresni se tudlak, ha erre te meg nem tanítasz, és
megtalálni sem bírlak, ha te meg nem mutatod magad. Kereslek vágyammal,
és óhajtalak keresésemmel; találjalak hát meg szeretetemmel, és
szeresselek, ha megtaláltalak.
Szent Anzelm püspök 'Proslógion' című könyvéből
Forrás ~ Internet
