'A megváltó megtestesülés rendje'
Az ember dicsősége az Isten; az Isten cselekvésének, minden bölcsességének és erejének befogadója az ember. Amint az orvos a betegeken mutatja meg tudományát, úgy Isten is az
emberekben nyilvánítja ki magát. Ezért mondja Pál is: Isten minden
embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin megkönyörüljön
(Róm 11,32). Az emberről állítja ezt, aki engedetlen volt Istennel
szemben, s kiesett a halhatatlanságból, de mégis könyörületet nyert:
maga az Isten Fia adta meg számára az örökbefogadást.
Az ember ugyanis, ha felfuvalkodás és kevélység nélkül a teremtményekből
megadja az igazi dicsőséget Istennek, aki mindennek létet adott, aki
mindenható és mindeneket teremtő Isten, és ha az ember megmarad
szeretetében, az engedelmességben és a hálaadásban, még nagyobb
dicsőségben részesül és lelkiekben gyarapszik, amikor majd hasonlóvá
lesz ahhoz, aki meghalt érte.
Mert ő is a bűnös testhez hasonló alakot (Róm 8,3) öltött, hogy
megítélje a bűnt, és már mint megítéltet vesse azt ki a testéből, az
embert pedig hogy hasonlatosságára szólítsa, őt Isten követésére jelölje
meg, atyai rendelkezésének alávesse, hogy meglássa Istent és fogalmat
adjon az Atyáról. Isten Igéje az, aki az emberben lakozott és Emberfia
lett, hogy hozzászoktassa az embert Isten megragadásához és ahhoz, hogy
az emberben lakik Isten az Atya tetszése szerint.
Ezért maga az Úr tette üdvösségünk jelévé azt, aki Emmánuellé lett a
Szűztől, mert maga az Úr üdvözítette őket, akik képtelenek voltak
önmaguk erejéből üdvözülni. Ezért mondja Pál az ember gyöngeségére
utalva: Tudom, hogy semmi jó sem lakik testemben (Róm 7,18). Arra érti
ezt, hogy nem tőlünk, hanem Istentől ered üdvösségünk kincse. És ismét:
Én boldogtalan! Ki vált meg e halálra szánt testtől (Róm 7,24)? Azután
megnevezi a szabadítót: a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét.
Izajás pedig azt mondja: Erősítsétek meg az elernyedt kezeket és a
roskadozó térdeket! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne
féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és
megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek (Iz
35,3-4). Annyit jelent ez, hogy nem önmagunktól, hanem Isten
segítségétől van a mi üdvösségünk.
Szent Iréneusz püspök és vértanú 'Az eretnekségek ellen' című értekezéséből
Forrás ~ Internet