'A megváltó megtestesülés rendje'

Az ember dicsősége az Isten; az Isten cselekvésének, minden bölcsességének és erejének befogadója az ember. Amint az orvos a betegeken mutatja meg tudományát, úgy Isten is az emberekben nyilvánítja ki magát. Ezért mondja Pál is: Isten minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin megkönyörüljön (Róm 11,32). Az emberről állítja ezt, aki engedetlen volt Istennel szemben, s kiesett a halhatatlanságból, de mégis könyörületet nyert: maga az Isten Fia adta meg számára az örökbefogadást.

Az ember ugyanis, ha felfuvalkodás és kevélység nélkül a teremtményekből megadja az igazi dicsőséget Istennek, aki mindennek létet adott, aki mindenható és mindeneket teremtő Isten, és ha az ember megmarad szeretetében, az engedelmességben és a hálaadásban, még nagyobb dicsőségben részesül és lelkiekben gyarapszik, amikor majd hasonlóvá lesz ahhoz, aki meghalt érte.

Mert ő is a bűnös testhez hasonló alakot (Róm 8,3) öltött, hogy megítélje a bűnt, és már mint megítéltet vesse azt ki a testéből, az embert pedig hogy hasonlatosságára szólítsa, őt Isten követésére jelölje meg, atyai rendelkezésének alávesse, hogy meglássa Istent és fogalmat adjon az Atyáról. Isten Igéje az, aki az emberben lakozott és Emberfia lett, hogy hozzászoktassa az embert Isten megragadásához és ahhoz, hogy az emberben lakik Isten az Atya tetszése szerint.

Ezért maga az Úr tette üdvösségünk jelévé azt, aki Emmánuellé lett a Szűztől, mert maga az Úr üdvözítette őket, akik képtelenek voltak önmaguk erejéből üdvözülni. Ezért mondja Pál az ember gyöngeségére utalva: Tudom, hogy semmi jó sem lakik testemben (Róm 7,18). Arra érti ezt, hogy nem tőlünk, hanem Istentől ered üdvösségünk kincse. És ismét: Én boldogtalan! Ki vált meg e halálra szánt testtől (Róm 7,24)? Azután megnevezi a szabadítót: a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét.

Izajás pedig azt mondja: Erősítsétek meg az elernyedt kezeket és a roskadozó térdeket! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek (Iz 35,3-4). Annyit jelent ez, hogy nem önmagunktól, hanem Isten segítségétől van a mi üdvösségünk.

 Szent Iréneusz püspök és vértanú 'Az eretnekségek ellen' című értekezéséből

Forrás ~ Internet