'Ó, csodálatra méltó csere!'

Maga az Isten Fia, a minden időknél előbb való, a láthatatlan, a felfoghatatlan, a test nélküli, a kezdettől való kezdet, a világosságból való világosság, az élet és a halhatatlanság forrása, az ősminta lenyomata, a lezárt pecsét, a mindenben hasonlatos képmás, az Atya végzése és terve, ő maga jön a képmásához, az emberhez, a test kedvéért testet ölt magára, lelkem miatt értelmes lélekkel egyesül, hogy a hasonló a hasonló által támadjon életre.

A bűn kivételével vállal mindent, ami emberi. Szűztől fogantatott, akinek testét és lelkét a Szentlélek tisztának megóvta. Úgy illett, hogy tisztelet érje a szülést, és a szüzesség méltósága is kiemelkedjék. Isten létére fölvette az emberséget, összeegyeztette a két ellentétet, a testet és a lelket, amelyek közül az egyik az istenséget adta, a másik kapta.

Másokat gazdaggá tesz, önmaga szegénnyé lesz: magára veszi ugyanis testem nyomorúságát, hogy elnyerjem istenségének gazdagságát. A teljesség birtokosa kiüresíti önmagát: egy rövid időre lemond dicsőségéről, hogy teljességéből részt kaphassak.

A jóságnak micsoda gazdagsága ez? Micsoda titokzatos viselkedés velem szemben? Isten képét öltöttem magamra, de nem vigyáztam rá. Ő pedig magára öltötte testemet, hogy a képmásnak üdvösséget, a testnek halhatatlanságot hozzon. Másodszor is közösséget vállalt velünk, méghozzá az elsőnél sokkal kiválóbb módon.

Úgy kellett, hogy az Isten által fölvett emberség hozza meg az embernek a szentséget, így hatalmával legyőzte zsarnokunkat, hogy megszabadítson, és magához visszavezessen minket a közbenjáró Fiú által, aki mindezt az Atya dicsőségére tette, hiszen szemmel láthatóan mindenben az ő akaratához alkalmazkodott.

Juhaiért életét adva, maga a Pásztor kereste föl az eltévedt bárányt a hegyeken és a halmokon, amelyeken áldozatot mutattál be. A tévelygőt megtalálta, a vállára is emelte, akárcsak a keresztfát, és magához fölemelve visszavitte a mennyei életbe.

Miután az előfutár előkészítette a népet az Úr fogadására, és a víz által megtisztította a Lélek számára, a mécses után megjött a teljes Világosság, a szó után az Ige, a vőfély után a Vőlegény.

Szükségünk van Istenre, aki megtestesült, és meghalt, hogy mi élhessünk. Vele együtt sírba szálltunk, hogy megtisztuljunk. Vele együtt feltámadtunk, mert vele együtt meghaltunk. És vele együtt megdicsőültünk, mert vele együtt feltámadtunk.

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

Forrás ~ Internet