'Ahogyan engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket'
A mi Urunk, Jézus Krisztus rendelte a földkerekség számára a lelki
vezéreket, a tanítómestereket s az ő isteni misztériumainak szolgáit.
Parancsot adott nekik, hogy világítsanak, mint a fény, és
világosságukkal árasszák el már nem csupán Júdea földjét, hanem
egyenesen a világ minden országát és minden emberét, a föld valamennyi
lakóját. Valóban úgy van, ahogyan olvassuk: A tisztséget magától senki
sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív (Zsid 5,4). A minden ember
felett levő apostoli tisztségre ugyanis a mi Urunk, Jézus Krisztus hívta
meg tanítványait.
Az igazság oszlopai és biztos alapjai lettek ezek a boldog tanítványok.
Róluk mondta az Úr, hogy úgy küldi őket, amint őt küldte az Atya. E
szavakkal azt is jelezte, hogy milyen nagy az apostoli tisztség
méltósága, és hogy semmi mással össze nem hasonlítható a nekik átadott
hatalom dicsősége. Mint látható, ezzel az apostoli intézmény
feladatkörét is megjelölte.
Ha ugyanis az volt az Úr gondolata, hogy úgy kell küldenie tanítványait,
amint őt küldte az Atya, akkor nyilvánvalóan az is szükséges volt, hogy
leendő követői megtudják azt is, hogy mire küldte az Atya a Fiút.
Ezért, miután az Úr Jézus a maga küldetését már sokféleképpen
jellemezte, végül is ebben foglalta azt össze:
Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy tartsanak
bűnbánatot (Lk 5,32). És ezt is mondta: Nem azért szálltam alá a
mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki
küldött (Jn 6,38). Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy
elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ (Jn 3,17).
Így foglalta tehát össze röviden az apostoli munka céljait, és így
mutatott rá a saját küldetése és az apostolok küldetése között fennálló
hasonlóságra. E küldetésük alapján érezzék kötelességüknek az apostolok,
hogy a bűnösöket bűnbánatra hívják, hogy a testben és lélekben
betegeket gyógyítsák, hogy szolgálatukban ne a saját akaratukat
keressék, hanem azét, akitől a küldetést kapták, és végül, hogy a
világot, mint Isten tulajdonát, tanításukkal üdvözítsék. Ha az Apostolok
Cselekedeteit és Szent Pál leveleit olvassuk, könnyen
megbizonyosodhatunk arról, hogy a szent apostolok mennyire iparkodtak
mindezeket a lehető legjobban megvalósítani.
Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából
Forrás ~ Internet
