'A lelkipásztor tudjon megfontoltan hallgatni és okosan beszélni!'
A lelkipásztor tudjon megfontoltan hallgatni és okosan beszélni; ne
mondjon el olyasmit, amiről jobb lenne hallgatni, és ne hallgasson el
semmit, amit hasznos lenne elmondani. Mert miként az óvatlan beszéd
tévútra vezet, úgy a nem helyes hallgatás meghagyja a tévedésben azokat,
akiket fel lehetett volna világosítani. Bizony megtörténik, hogy a
meggondolatlan lelkipásztorok félnek elveszíteni a rájuk bízottak
kegyét, ezért azután visszariadnak az őszinte beszédtől. Az Igazság azt
mondja az ilyenekről, hogy ezek nem a pásztorok törődésével őrzik a
nyájat, hanem csak béresek módjára szolgálnak; mert ha jön a farkas,
elfutnak, azaz gyáván hallgatásba burkolóznak.
Az Úr ezért feddi őket a próféta szavával: Néma kutyák mind, nem tudnak
ugatni (Iz 56,10). Máskor pedig így panaszkodik: Nem álltatok ellen,
nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsátok
magatokat a harcban az Úr napján (Ez 13,5). Ellenállni tehát annyit
jelent, mint a nyáj védelmében nyíltan szót emelni a világ hatalmasai
előtt. Az Úr napján a harcban erősen tartani magunkat annyi, mint az
igaz ügy szeretetéből szembeszállni a gonosz elnyomókkal.
A pásztor esetében a szükséges szót félelemből ki nem mondani mi más,
mint csendben megfutamodni? Aki pedig a nyájáért helytáll, mintegy
védőfalat húz az ellenség elé a választott nép háza védelmében. Ezért
mondja Isten egy másik alkalommal a bűnös népnek: Amit prófétáid
jövendöltek neked, az csalárdság volt, és balgaság. Sohasem tárták fel
vétkedet, és így nem buzdítottak téged bűnbánatra (Siral 2,14).
Tudnunk
kell, hogy a Szentírás néha a nép tanítóit nevezi prófétáknak: ezeknek
ugyanis az a dolguk, hogy hirdessék a jelen világ mulandóságát, és
közöljék a jövendőt. Isten szava tehát azzal vádolja őket, hogy
csalárdságokat jövendöltek, mert nem merték a vétkeket ostorozni, sőt
biztonságról fecsegve hazug módon hízelegtek a bűnösöknek. A vétkesek
gonoszságát világért sem tárták fel, mert attól féltek, hogy támadás éri
őket miatta.
A lelkek zárainak kulcsa a korholó beszéd; a vádoló szó feltárja a
bűnöket, néha olyan bűnöket is, amelyeknek már az elkövetőjük sincs
tudatában. Ezért írja Pál apostol: Képes legyen józan tanítással
buzdítani, de képes legyen az ellentmondókat meg is cáfolni (Tit 1,9).
Malakiás szavai is ide illenek: A pap ajkának kell a tudást őriznie, és
az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe (Mal 2,7). Izajás által pedig így figyelmeztet az Úr: Kiálts, ne kíméld magad,
emeld föl hangodat, mint a harsona! (Iz 58,1)
A hírnök tisztét vállalja ugyanis mindaz, aki a papságot vállalja. A
bíró félelmetes érkezése előtt neki kell tehát mindenfelé járnia, és
folyton kiáltania. Az igehirdetésben járatlan pap olyan, mint a néma
hírnök. De akkor hogyan tud majd kiáltani? Itt a magyarázata annak, hogy
a lelkek első pásztoraira a Szentlélek nyelvek alakjában szállt le,
betöltötte őket, és mindjárt ékesszólókká is tette.
Nagy Szent Gergely pápa 'A Lelkipásztorkodás kézikönyve' című munkájából
Forrás ~ Internet
