'Vigasztalással kötözd be a sérültet!'
Azt mondja a Szentírás, hogy az Úr megostoroz mindenkit, akit fiává
fogad (Zsid 12, 6). Mégis azt mondod: 'Talán kivétel leszek'. Ámde ha
nem veszed ki részedet a megostorozás kínjaiból, nem kerülsz be a fiak
közé sem. Erre azt kérdezed: 'Hát megostorozza mindegyik fiát?' Bizony,
ugyanúgy megostorozza mindegyik fiát, ahogy egyszülött Fiát is
megostorozta. Ő az egyetlen, aki az Atya lényegéből született, aki mint
Isten (Fil 2,6) egyenlő az Atyával, az Ige, aki által minden lett,
őrajta nem volt mit megostorozni.
De éppen azért vette magára az emberi
természetet, hogy meg lehessen ostorozni. Aki tehát megostorozza bűn
nélküli egyszülött Fiát, hogyan mulasztaná ezt a bűnös, örökbe fogadott
gyermeknél? Az Apostol tanítja, hogy mi vagyunk az örökbe fogadott
gyermekek. Azért kaptuk meg a fogadott gyermekséget, hogy az egyszülött
Fiúnak társörökösei lehessünk, de egyúttal az ő öröksége is: Kérd, és
örökségül neked adom a népeket (Zsolt 2,8). Példát adott nekünk
szenvedéseivel.
De ahhoz, hogy a gyenge ember a rájövő kísértésekben egykönnyen el ne
bukjék, szükséges, hogy be ne csapja valami csalfa remény, és össze ne
törje bármi félelem. Mondd neki: Készülj fel a kísértésekre! (Sir 2,1)
És ha netán közel van a bukáshoz, vagy félelmében remegni kezd, vagy nem
meri vállalni a helytállást, akkor itt van a másik igazság: Hűséges az
Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni! (1 Kor 10,13)
Erre reményt nyújtani, és az eljövendő szenvedésekről már előre
beszélni, egyet jelent a gyenge megerősítésével. A törött sérültet pedig
akkor kötözöd be, ha az olyan embert, aki nagyon fél és retteg a
kísértéstől, te biztosítod Isten irgalmáról, persze nem abban az
értelemben, hogy nem lesznek majd kísértései, hanem úgy, hogy Isten nem
enged senkit sem erején felül megkísérteni.
Mert vannak olyanok, akik, amikor a jövendő szorongatásokról hallanak,
csak még jobban felvértezik magukat, és úgy szomjazzák, mintha ez lenne
az italuk. Ezek nem a hívek orvosságára áhítoznak, hanem a vértanúk
dicsőségét keresik maguknak. Viszont mások, amikor az elkerülhetetlenül
bekövetkező kísértésekről hallanak, és hogy azok próbára teszik őket,
rögtön teljesen letörnek és meginognak. Pedig ezek a kísértések
kizárólag a keresztényeket támadják meg, és más ember ezeket nem is
érzi, csak az, aki igazi keresztény akar lenni.
Ezt a vigasztaló kötözést ajánld fel neki, ezzel kötözd be a törött
sérültet. Mondd neki: 'Ne félj, nem hagy el a kísértésekben az, akiben
hittél. Hűséges az Isten, nem hagy téged erődön felül megkísérteni.' Ezt
nem is tőlem hallod, hanem az Apostoltól, aki még ezt is mondja:
Bizonyítékot akartok arra, hogy belőlem Krisztus szól? (2 Kor 13,3)
Amikor tehát ezeket hallod, magától Krisztustól hallod, attól a
Pásztortól, aki választott népét legelteti.
Mert róla van megírva:
Mértékkel itatsz minket könnyekkel (vö. Zsolt 79,6). Mert amit az
Apostol mond, hogy: nem hagy titeket erőtökön felül megkísérteni,
ugyanazt mondja a próféta is e kifejezéssel: mértékkel. Csak te ne hagyd
el azt, aki megfenyít ugyan, de buzdít is, aki megfélemlít ugyan, de
meg is vigasztal, aki megver ugyan, de meg is gyógyít.
Szent Ágoston püspöknek 'A pásztorok' című beszédéből
Forrás ~ Internet
