EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. szeptember 28. – Szerda 

 

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: 'Követlek, bárhová mégy.' Jézus így válaszolt: 'A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.' Egy másikat Jézus szólított fel: 'Kövess engem!' Az így válaszolt: 'Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.' 'Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.' Egy harmadik ezt mondta neki: 'Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.' Jézus így válaszolt: 'Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.' Lk 9,57-62 

 

Elmélkedés 

 

A hivatás lényegére mutat rá az a jézusi kijelentés, amelyet a mai evangéliumban olvasunk: 'Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.' Bár előszeretettel alkalmazza az igehirdetés ezt a mondást kifejezetten a papi hivatásra, mégis helyesebb, ha emberi hivatásunk lényegi mozzanatát látjuk meg benne. Bármilyen tevékenységet kezdünk is el, annak végzése során a feladatra kell összpontosítanunk és nem engedhetjük, hogy figyelmünk szétszóródjon, más dolgokra terelődjön. A munka eredményéhez és hatékonyságához egyaránt szükséges ez. A bibliai időkben a szántást nem gépekkel végezték, hanem állatok segítségével. Az embernek az volt a feladata, hogy irányítsa az állatot, amely az ekét húzta. Ha nem erre figyelt, hanem hátrafelé, más irányba nézegetett, akkor az állatok mentek a maguk feje után. Minden ember hivatása, hogy törekedjen az életszentségre és az üdvösség elnyerésére. Mindegy, hogy valaki kétkezi munkás vagy értelmiségi, fizikai vagy szellemi dolgozó, a keresztény emberben megvan ez a törekvés. Életcélunk, hogy Isten kedves gyermekei legyünk, az ő parancsai szerint éljünk, s mindennek jutalmaként részünk legyen az örök életben. Ezt a célt sosem szabad szemünk elől tévesztenünk. © Horváth István Sándor 

 

Imádság 

 

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!