'Aki nem ismeri a Szentírást, az Krisztust sem ismeri'
Teljesítem kötelességemet Krisztus parancsainak engedelmeskedve, ahogyan
ő mondja: Vizsgáljátok az írásokat (Jn 5,39), és: Keressetek, és
találtok (Mt 7,7), nehogy azt kelljen hallanom, amit a zsidóknak
mondott: Tévedtek, mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten
hatalmát (Mt 22,29). Ha ugyanis Pál apostol szerint Krisztus az Isten
ereje és Isten bölcsessége, és aki nem ismeri az írásokat, az nem ismeri
Isten erejét és bölcsességét sem, akkor, aki nem ismeri az írásokat, az
Krisztust sem ismeri.
Ezért azt a családatyát szeretném utánozni, aki kincseiből újat és régit
hoz elő; meg azt a menyasszonyt, aki az Énekek énekében így beszél:
Gyümölcsöt, frisset és régit is tettem el neked, kedvesem (vö. Én 7,13). Úgy akarom tehát Izajást magyarázni, hogy őt ne csak mint prófétát,
hanem mint evangélistát és apostolt is bemutassam, ő ugyanis így
nyilatkozik magáról és a többi evangélistáról: Milyen szép annak lába,
aki jó hírt hoz, aki békét hirdet (Iz 52,7). Isten is úgy hívja meg őt,
mint egy apostolt, ezzel a kérdéssel: Kit küldjek el? Ki megy el ehhez a
néphez? Mire a próféta így válaszolt: Itt vagyok, engem küldj el! (Vö.
Iz 6,8)
De senki se higgye, hogy csak néhány rövid szóval szeretném kifejteni
ennek a szentírási könyvnek gazdag tartalmát. Hiszen ez a könyv Urunk
életének minden titkát magába foglalja. E könyvben benne van a Szűztől
született Emmánuel, benne van a csodás tettek és jelek szerzője, benne,
hogy meghalt, és eltemették, de a halálból feltámadt, és hirdeti, hogy
minden nemzet Üdvözítője lesz. És mit mondjak arról a nagyszerű
tanításról, amit a fizikai és erkölcsi rendről meg az elmélyedt
gondolkodás művészetéről ad elénk ez a könyv?
Mindaz, amit a Szentírás
tartalmaz, mindaz, amit emberi nyelv kifejezni képes, és a halandó
értelem felfoghat, mind megtalálható ebben a könyvben. E könyv mélységes
titkairól maga a szerzője tanúskodik: Ezeknek a dolgoknak a látomása
olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha
odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: 'Olvasd' azt
feleli: 'Nem tudom, mert le van pecsételve'. Ha meg olvasni nem tudónak
adják a könyvet, s azt mondják neki: 'Olvasd', akkor az így felel: 'Nem
ismerem a betűket' (Iz 29, 11).
De ha valakinek ez kevés lenne, hallgassa meg Szent Pált, aki ezt írja: A
próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja
meg. Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson
el (1 Kor 14,29). De hogy tudnánk elhallgatni, amikor egyedül a
próféták szájával beszélő Szentlélektől függ, hogy hallgassanak-e vagy
beszéljenek?
Ha tehát a próféták megértették, amit hirdettek, akkor
szavuk tele van bölcsességgel és okossággal. Fülükhöz nem hangok rezgése
ért el, hanem magának Istennek szava szólalt meg a próféták lelkében.
Egy másik próféta így tanúskodik erről: Az angyal, aki bennem szólt (vö.
Zak 1,9); és Szívből kiáltjuk: Abba, Atyánk (Gal 4,6); továbbá: Hadd
hallom, mit hirdet bennem az Úr, a mi Istenünk (vö. Zsolt 84,9).
Szent Jeromos áldozópapnak Izajás próféta könyvéhez írt magyarázatainak előszavából
Forrás ~ Internet
