'A mindenre elszánt és szilárd hit'
Ciprián, szeretett testvérének, Kornélnak.
Ismerem hited és erényességed dicső bizonyságait, testvér. Hitvallásod
jó hírét nagy-nagy örömmel vettem, és szinte úgy érzem, hogy magam is
társad vagyok, sőt részesedem érdemeidben és dicsőségedben. Ez
természetes, hiszen egy az Egyházunk, egy szív, egy lélek vagyunk, és
megbonthatatlan az egyetértésünk. Paptársai dicsérete fölött melyik pap
nem örvendezik úgy, mint a sajátja fölött? Mely testvériség nem
örvendezik bárhol is a testvérek örömével?
El nem mondható, hogy mekkora lelkesedés és ujjongás fogadta a
bátorságodról és sikeredről érkezett jó híreket. Te voltál testvéreid
vezére a hit megvallásában, sőt, a testvérek hitvallása még nagyobbá
tette a tiedet. Azzal tehát, hogy elsőnek léptél a dicsőség útjára,
sokakat tettél a dicsőség társává; azzal pedig, hogy mindenki nevében
elsőnek voltál kész hitvallást tenni, hitvalló lelkületet öntöttél a
népbe. Ezért nem is lehet tudni, mit dicsérjünk inkább: vajon a te
mindenre elszánt és szilárd hitedet, vagy pedig a testvérek eggyé
forrott szeretetét. Mert nálatok a nagy nyilvánosság előtt bizonyosodott
be a példamutató püspök erénye, de ragyogó volt az egységes testvéri
közösség csatlakozása is. Nálatok valóban egy a szív, és egy az
ajkatokon felhangzó vallomás is: hitvallóvá lett az egész római egyház.
Íme, szeretett testvérem, ragyogó volt az a hit, amelyet a szent Apostol
hirdetett rólatok. Lelki szemeivel ő már akkor előre látta dicséretre
méltó hősiességteket, valamint férfias helytállástokat, és szavaival
jövendő érdemetekről előre tanúskodott. Amikor az atyákat dicsérte,
azzal versenyre hívta ki az utódokat. Egységes magatartástokkal,
bátorságotokkal nagyszerű példát adtatok a többi testvérnek az egységre
és a lelki erősségre.
Szeretett testvér, mivel az intelmetadó Úr gondviselése tanít rá, és az
isteni irgalmasság üdvös tanácsai figyelmeztetnek, hogy immár elközeleg
versenyünk és küzdelmünk napja, ezért - amennyire csak lehetséges,
tekintettel a szeretetre, amellyel egymáshoz ragaszkodunk - különösen
arra buzdítunk, hogy az egész néppel együtt szüntelenül kell imádkozni,
virrasztani, böjtölni. Ezek ugyanis a mi mennyei fegyvereink: segítenek,
hogy megálljuk helyünket, és bátran kitartsunk. Ez a mi lelki
erődítményünk, ezek isteni nyilaink, amelyek megvédenek minket.
Gondoljunk sokszor egymásra, legyünk egy szív és egy lélek, mindenkor
imádkozzunk egymásért, a nehéz órákat és a megpróbáltatásokat pedig
enyhítse kölcsönös szeretetünk.
A Szent Ciprián püspök vértanúságáról készült prokonzuli aktákból
Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből
