'Jézus születésének és halálának előfutára'
Az Úr születésének, igehirdetésének és halálának
boldog előfutára az égiek előtt is méltón tett tanúságot küzdelméről;
ahogy a Szentírás mondja: Bár az emberek szerint kínokat szenvedett,
halhatatlansággal teljes mégis reménye (vö. Bölcs 3, 4). Méltán
ünnepeljük mennyei születésnapját díszes ünneppel, hiszen maga tette
ünnepélyessé szenvedésével, és ékesítette fel piros vérének
ragyogásával. Méltán tiszteljük emlékét lelki örvendezéssel, hiszen az
Úr mellett tett tanúságot a vértanúság pecsétjével szentesítve azt.
Nem szabad ugyanis kételkednünk abban, hogy Szent János a börtönt és a
bilincseket Megváltónkért vállalta. Az ő tanúságtevő előfutára volt, és
érte adta életét is. Bár üldözője nem követelte tőle, hogy Krisztust
megtagadja, hanem hogy hallgassa el az igazságot. Ő mégis Krisztusért
halt meg. Krisztus ugyanis maga mondja: Én vagyok az igazság (Jn 14,6).
Krisztusért ontotta vérét, aki az igazságért áldozta fel magát; ő, aki
Krisztus születéséről, igehirdetéséről, keresztségéről előbb a saját
születésével, igehirdetésével és kereszteléssel tett tanúságot, előre
jelezte a szenvedését is, amikor megelőzte őt a szenvedésben.
Ez a kiváló és nagy férfiú a bilincsek hosszan tartó, nyomasztó terhe
után földi életének végét vére ontásával pecsételte meg. Aki az égi béke
szabadságának a jó hírét hirdette, azt a gonoszok bilincsbe verik; aki a
világosság tanújaként jött, azt a börtön homályába zárják; őt, aki
méltó volt arra, hogy maga a Világosság, Krisztus égő és világító
lámpának nevezze (Jn 5,35). A saját vére kereszteli meg azt, akinek
megadatott, hogy megkeresztelje a világ Megváltóját, hallja fölötte az
Atya hangját, és láthassa a leszálló Szentlélek ajándékát. De nem esett
nehezére, sőt könnyű és kívánatos volt számára, hogy ideigtartó kínokat
szenvedjen az igazságért, mert tudta, hogy ezekért az örök boldogság
jutalma vár rá.
Az ilyen kiválasztottak kívánatosnak tartották, hogy a természeti
kényszerűségből elkerülhetetlenül fenyegető halált Krisztus nevét
megvallva, az örök élet koszorújával együtt várják. Jól mondja erről az
Apostol: Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek
Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte (Fil 1,29). Azért mondja
Krisztus ajándékának, ha a választottak érte szenvednek, mert ugyancsak ő
tanítja: Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő
dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8,18).
Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
