'Testvéreiben szolgálta az Urat'

Most, hogy a mindenkinél melegebb lelkű Kamillal kapcsolatban a szent szeretet erényéről, mint minden egyes erény gyökeréről és egybefogó ajándékáról kezdek szólni, legelőször is azt írom meg, hogy őt lángra gyújtotta ez a szent erény nemcsak Isten iránt, hanem embertársai, de legfőképp a betegek iránt is, akiknek már a puszta látása is elég volt számára ahhoz, hogy szívét a legforróbb gyöngédség öntse el irántuk, és minden földi értéket és vágyat tökéletesen elfelejtsen miattuk. 

Valóban, amikor kiszolgált akár csak egyet is a betegek közül, észre lehetett venni rajta azt az odaadó, önmagát egészen feláldozó lelkületet, amelyre a betegek iránti nagy tisztelete és irgalmas szeretete ragadta el egész lényét. Szívesen magára vállalta volna minden nyomorúságukat és bármilyen más megpróbáltatást is, csak hogy enyhítse fájdalmukat, és megszüntesse szenvedéseiket.

A betegekben ugyanis annyira életszerűen ismerte fel magát Krisztust, hogy igen gyakran ételosztás közben Krisztusnak fogta föl őket olyannyira, hogy kegyelmet és bűnbocsánatot közvetlen tőlük kért. Ezért volt irántuk olyan nagy tisztelettel, mint aki magának az Úr Jézusnak valóságos jelenlétét éli meg bennük. Nem volt semmi más, amiről gyakrabban és izzóbban beszélt volna, mint a krisztusi szeretet szent parancsa; ezt igyekezett minden ember szívébe beleplántálni.

Hogy szerzetestársait is fellelkesítse ennek a legfőbb szent erénynek gyakorlására, az volt a szokása, hogy gyakran ismételgette előttük Jézus Krisztus e kedves szavait: Beteg voltam, és meglátogattatok (Mt 25,36). Valóban úgy is látszott, hogy ezek a szavak mélyen a szívébe vannak vésve, hiszen annyiszor mondta és ismételgette ezeket.

Olyan nagy és szélesre tágult szeretet fűtötte Kamillt, hogy nemcsak a betegeket és haldoklókat karolta föl szerető gonddal, de buzgóságával és segítésre kész szívével keblére ölelt minden egyes szegényt és szükségben kínlódó szerencsétlent. Végül is annyira átadta szívét a szükséget szenvedők szolgálatára, hogy igen gyakran ezt szokta mondani: 'Ha már többé nem akadna szegény a föld hátán, az embereknek akkor is az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy kutassanak utánuk, és akár a föld alól is előássák őket, hogy jót tegyenek velük, és gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit.'

 Lellisi Szent Kamill életrajzából, amelyet társainak egyike írt meg

Forrás ~ Internet