EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2016. április 3. – Húsvét 2. vasárnapja
Amikor a hét első napján - húsvétvasárnap - beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: 'Békesség nektek!' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: 'Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.' E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: 'Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.' A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: 'Láttuk az Urat.' De ő így szólt: 'Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!' Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: 'Békesség nektek!' Tamásnak pedig ezt mondta: 'Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!' Tamás így válaszolt: 'Én Uram, én Istenem!' Jézus ezt mondta neki: 'Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!' Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20,19-31
Elmélkedés ~ 'A könyörülő Isten'
Egy édesapa meséli történetét. Fia 10 éves volt, amikor egy iskolai tornaórán rosszul lett, rohammentő vitte a kórházba. A napokig tartó vizsgálatok után az orvosok rendellenességet állapítottak meg és közölték a szülőkkel a hírt, hogy a gyermek szívét meg kell műteni. A főorvos korrekt módon tájékoztatta az apát és az anyát a műtét esélyeiről és kockázatairól és hozzájárulásukat kérte. Órákig ültek az eléjük tett papírt nézve az orvos irodájában. 50-50 százalék. Aláírják vagy ne írják alá? A közben munkáját végző orvos egy idő után visszajött. Nem akarta sem rábeszélni, sem lebeszélni a fiú szüleit. Ő már mindent elmondott. Az apának nem volt bátorsága aláírni, hozzá sem nyúlt a tollhoz. Az anya hirtelen kifakadt és sírva kérdezte az orvost: 'Doktor úr, meg tudja menteni a fiúnkat?' Az orvos ezt válaszolta: 'Nem rajtam múlik.' Majd felfelé nézve hozzátette: 'Hanem a könyörülő Istenen.' Erre az édesapa szó nélkül megfogta a tollat és aláírta a nyilatkozatot, amelyben beleegyeznek a műtétbe. A fiú a műtét óta jól van, most már az érettségire készül. Az apa elmondta még nekem, hogy alapvetően megbízik az emberekben, megbízik az orvosokban, de egy ember hibázhat. Őt az nyugtatta meg, hogy a gyerek sorsa, élete vagy halála Isten kezében van, és ő hitt abban, hogy Isten meg fogja menteni a fiát. Életünkben számos olyan helyzet van, amikor egyedül Istenben bízhatunk, más nem tud segíteni. Hiába az emberi tudás és felkészültség, hiába a szakértelem és az odafigyelés, hiába a jószándék és az igyekezet, a leendő történések mégsem az emberen múlnak. Egyesek rettegnek az ilyen élethelyzetektől, mert megérzik, hogy nem képesek irányítani, befolyásolni a körülményeket, mások bizalommal ráhagyatkoznak Istenre, mert hiszik, hogy Isten kezében vagyunk a legbiztonságosabb helyen. Bűneinkkel kapcsolatban ugyanígy vagyunk. Tudjuk, hogy valahogy meg kell szabadulnunk tőlük, de hogyan? Önmagunk ereje kevés ehhez. Egyedül Isten az, aki megbocsát, megkönyörül rajtunk. Jó ezt tudatosítanunk ma, az Isteni Irgalmasság vasárnapján, amely ünnepet a szentté avatott II. János Pál pápa kezdeményezésére tartjuk meg 2000 óta a húsvét utáni vasárnapon. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében nagyon találóan fogalmazza meg az isteni irgalmasság lényegét. Isten így szól: 'Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok. Tehát nem azon múlik, aki akar vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen' (Róm 9,15-16). Ez a kijelentés fontos figyelmeztetést tartalmaz számunkra, ne tulajdonítsunk önmagunknak túl nagy jelentőséget. A nagy megtérők nem a saját érdemüknek tekintik életük fordulatát, hanem Isten kegyelmének. A bűnbánó ember nem tulajdoníthatja saját kiválóságának azt, hogy visszatér Isten szeretetébe, mert az igazi csoda ott van, hogy Isten visszafogad minket szeretetébe és megbocsát. Hiába az emberi akarat, törekvés és igyekezet, az irgalom Isten ajándéka. A vallásos ember számára ez megnyugtató érzés, de nem teszi őt elbizakodottá vagy könnyelművé. Tudatában van szabadságának, felelősségének és cselekedetei következményének, ugyanakkor bízik abban, hogy Isten nem a vesztét akarja, hanem egyedül ő az, aki képes megszabadítani a bűntől, elindítani az igaz élet útján, új reményt adni. Egyedül Isten képes az embert üdvözíteni. Életünk és örök életünk a könyörülő Isten kezében van.
© Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!
