'Tied Istenem minden szeretetem, egész életemen keresztül.'
'Az utolsó papszentelést, amikor ezeknek a mai papoknak osztálytársait
szenteltem, a szeminárium pincéjében tartottam. Hogy miért, fölösleges
magyaráznom. Esztergom szomorú napjaiban történt, amikor az ostrom
idején a szertartások alatt szinte a fejünk felett váltották egymást az
ellenséges hadseregek. Ma pedig ide jöttem. Hogy miért, ezt sem
szükséges bővebben magyarázni. Esztergom, sőt az egész nemzetünk
büszkesége, a mi bazilikánk használhatatlan állapotban van.
S most mikor a szertartást befejeztük, s a Szentlélek erejével új
papokat szenteltünk, milyen biztatással bocsássuk őket az élet útjára
innen az Úr oltára elől, ahol térdre borultak, és fogadták a Szentlelket
közvetítő kézfeltételt? Nevelőim számtalanszor figyelmeztettek atyai
szavakkal, hogy az élet, különösképpen a pap élete katonáskodás a
földön, a lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját gyarlóságunkkal, s
azoknak az embereknek örök gyarlóságával, akik között élnünk kell, mint a
szent titok kiszolgáltatóinak; hogy a világ az ő démoni erőivel mindig
ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben, mert nem tudja elviselni
az erkölcsért és a jóért folytatott harcot s ennek a harcnak végső
kimenetelébe vetett győzedelmes hitet, mellyel az Egyház napjai előtte
jelentkeznek… Akkor túlzásnak látszott, ha idézték előttem az Üdvözítő
szavait: eljön az óra, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél
tenni Istennek. Ma, életem delelőjén túl másképpen gondolkozom.
Évtizedek harcai megtanítottak arra, hogy nevelőim figyelmeztetései nem
voltak túlzások.
S mikor a múlt év őszén Istenben boldogult főpásztorunk tisztára látva
népünknek tragikus sorsát, kiadta papjainak a parancsot, hogy mindenki
küldetéséhez híven maradjon meg a gondjaira bízott hívek között, s
amikor figyelmeztetett…, hogy a papoknak a legnagyobb megpróbáltatások
idején teljesíteni kell kötelességeiket még vértanúság árán is: a
mártírium gondolata nem döbbentett meg, nem csodálkoztam, természetesnek
tűntek fel az Üdvözítő szavai: eljön az óra, hogy mindaz, ki megöl
titeket, szolgálatot vél tenni Istennek.'
Részlet Meszlényi Zoltán püspök és vértanú papszentelési mise homíliájából,
Esztergom, Belváros, 1945. júl. 8.
Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála c. könyv
153-154. o., Szent István Társulat, 2009
Forrás ~ Internet
