'Nagy bizalommal kell megismertetni Krisztus misztériumát'

    Krisztus minden tanítványának vállalnia kell ugyan a hitterjesztésnek ráeső részét, Krisztus Urunk mégis újra meg újra kiszólítja a tanítványok közül azokat, akiket választott, hogy vele legyenek, és elküldi őket a pogányokhoz prédikálni. 

    Éppen ezért, a Szentlélek által - aki tetszése szerint osztja a közösség hasznára a karizmákat - missziós hivatást ébreszt egyesek szívében, és egyúttal olyan intézményeket létesít az Egyházban, amelyek az evangéliumnak az egész Egyházra nézve kötelező hirdetését sajátos feladatként vállalják.
   
 Különleges hivatás részesei azok a papok, szerzetesek és világiak, akik természetes adottságokkal rendelkeznek, akik alkalmasak tehetségük és jellemességük folytán, és készek is a missziós munka végzésére, akár bennszülöttek, akár külföldiek. A törvényes tekintély küldi őket, a hit és az engedelmesség nevében mennek el azokhoz, akik távol vannak Krisztustól; a nekik szánt munkára vannak kirendelve, mint az evangélium szolgái, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek (Róm 15,16). 

    Az Isten hívására pedig úgy kell válaszolni, hogy az ember nem hallgatva a testre és a vérre, egészen elkötelezi magát az evangélium ügyének. Ilyen választ azonban csak a Szentlélek indítására és erősítő kegyelméből lehet adni. 

    A küldött ugyanis annak életébe és küldetésébe lép be, aki szolgai alakot öltött, és kiüresítette magát (vö. Fil 2,7). Ezért késznek kell lennie arra, hogy egy életen át helytáll hivatásában, lemond önmagáról és mindenéről, amije eddig volt, és magát mindenkinek mindenévé teszi. 

    Mint az evangélium hirdetője a nemzetek között, nagy bizalommal ismertesse annak a Krisztusnak a misztériumát, akinek küldetésében jár, hogy - az ő nevében - úgy beszéljen, ahogyan kell, nem szégyellve a kereszt botrányát. 

    Szelíd és alázatos szívű Mesterének nyomában járjon, s mutassa meg, hogy Krisztus igája édes, és terhe könnyű. 

    Valódi evangéliumi élettel, nagy türelemmel, béketűréssel, jósággal és őszinte szeretettel tegyen tanúságot Uráról, ha szükséges, egészen vére ontásáig.
    Kérjen Istentől erőt és bátorságot, hogy megismerhesse: éppen a megtapasztalt sokféle megpróbáltatásban és a nyomasztó szegénységben található a túláradó öröm.

 A II. vatikáni zsinat 'Ad Gentes' kezdetű, az Egyház missziós tevékenységéről szóló határozatából

Forrás ~ Internet