'Értsük meg Isten kegyelmének ajándékát!'
Amikor a galatákhoz ír az Apostol, akkor az a célja,
hogy belássák: Isten kegyelmének ajándéka folytán ők már nincsenek
alávetve az ószövetségi törvénynek. Amikor ugyanis meghirdette nekik az
evangélium kegyelmét, akadtak néhányan a választott népből, akik, noha
névleg már keresztények lettek, de még nem értették meg teljesen a
kegyelem ajándékát, ezért továbbra is meg akarták tartani a terhes
ószövetségi törvényeket. Az Úristen azonban nem a megigazult emberekre,
hanem a bűn szolgáira rótta rá e törvények terhét. A bűnös emberek azért
kapták Istentől ezt az igazságos törvényt, hogy nyilvánvalóvá legyen a
saját bűnük; de a törvény nem törölte el a bűneiket. Hiszen a bűnöket
semmi más el nem törli, csak annak a hitnek a kegyelme, amely a szeretet
cselekedeteiben lesz nyilvánvaló. De a galaták, akik, bár ennek a
hitnek kegyelmében éltek, továbbra is meg akarták tartani ezeket a
terhes törvényeket, és azt bizonygatták, hogy az evangélium csak úgy
válik a javukra, ha vállalják az ószövetségi néphez való tartozás jelét,
a körülmetélést, és megtartják a zsidó szertartás többi külsőleges
előírásait is.
Ezért azután Pál apostolt, aki az evangéliumot hirdette náluk, gyanúsnak kezdték tartani, mintha nem tartaná meg a többi apostol eljárását, akik a pogányokra is rákényszerítették a zsidó előírásokat. Az ilyen emberek botránkozása miatt volt Péter apostol is engedékeny, és így keveredett kétszínűségbe, mintha maga is azt tartaná, hogy a pogányoknak nem használ semmit az evangélium, ha nem tartják be a zsidó törvény előírásait. Ebből a kétszínűségből éppen Pál apostol mentette ki őt, amint ebben a levélben is megírja. Ugyanerről a kérdésről van szó a rómaiakhoz írt levélben is. De úgy tűnik, van valami különbség, mert a római levélben már eldönti a kérdést, és véget vet annak a vitának, amely a zsidókból és a pogányokból lett hívők között támadt.
Ebben a levélben viszont azoknak ír, akiket már megzavart a zsidókból lett keresztények tekintélye, és akiket rábírtak arra, hogy tartsák meg az ószövetségi törvény előírásait. Már ugyanis kezdték elhinni nekik, mintha Pál apostol nem a való igazat hirdetné, amikor nem akarja, hogy körülmetélkedjenek. Ezért kezdi így a levelét Pál apostol: Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz (Gal 1,6).
Ezzel a bevezetéssel tehát röviden jelzi is írásának tárgyát. Jóllehet már a beköszöntőjében, amelyben magát nem embertől, nem is ember által (Gal 1,1) lett apostolnak mondja - ilyen kitételt más levelében egyáltalán nem találunk -, elég világosan rámutat arra, hogy akik másokkal ilyeneket elhitetnek, azok nem Istentől, hanem emberektől vannak. De rámutat arra is, hogy az evangéliumi tanúságtétel tekintélyét illetőleg őt nem szabad a többi apostolnál alávalóbbnak tartani, mert ő nem embertől és nem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten rendeléséből apostol.
Szent Ágoston püspöknek a Galata-levélhez fűzött magyarázatából
Forrás ~ Internet
