Emiliáni Szent Jeromosnak szerzetestestvéreihez írt leveléből
(Velence, 1535. június 21.)
Egyedül az Úrban kell bíznunk
Krisztusban szeretett Testvéreim és a Szegények Szolgái Társaságának Fiai!
Köszönt benneteket szegény atyátok, és arra buzdít, hogy tartsatok ki Krisztus szeretetében és a keresztény törvények hűséges megtartásában, amint tettel és szóval megmutattam nektek, amikor köztetek voltam, hogy így az Úr legyen általam megdicsőítve bennetek.
Végső célunk az Isten, minden jónak a forrása, és nekünk, miként imádságunkban mondjuk, csak benne kell bíznunk, és senki másban. Jóságos Urunk ugyanis növelni akarja hiteteket (hiszen az evangélista szerint Krisztus sem tudott hit nélkül sok csodát művelni), és meg akarja hallgatni az imádságtokat. Ezért rendelt benneteket arra, hogy felkaroljátok a szegényeket, a gyötrődőket, a leverteket, a kimerülteket, és akiket mindenki megvet, és mindazokat, akik meg vannak fosztva attól, hogy testileg ott legyek mellettük, viszont lélekben ott van mellettük a ti szegény, szerető és kedves atyátok.
Hogy miért rendelt benneteket erre az életre, azt csak ő tudja; három okot azonban felhozhatunk. Áldott Urunk először is arra figyelmeztet ezzel benneteket, hogy be akar sorolni titeket is szeretett fiai közé, ha kitartotok útjain, így tett ugyanis barátaival, és szentekké alakította őket.
A második ok pedig ez: Azt kívánja, hogy mindig csak őbenne bízzatok, és ne másokban. Isten ugyanis, amint mondtam, nem működik együtt azokkal, akik vonakodnak egész hitüket és reményüket egyedül őbelé helyezni. Teljes szeretetét pedig csak azokba önti, akik nagy hittel és reménnyel élnek, és az ilyenekkel nagy dolgokat visz végbe. Éppen ezért, ha titeket is hit és remény tölt el, nagy dolgokat tesz veletek is az, aki felemeli az alázatosakat. Ha tehát engem elszólít közületek, és más valakit állít közétek, akkor majd e kettő közül kell nektek választanotok: vagy hűtlenek lesztek, és visszatértek a világi foglalkozáshoz, vagy hűségesek maradtok, és akkor bizonyára próbára tesz benneteket.
És íme, éppen ez a harmadik ok: Isten ki akar benneteket próbálni, mint az aranyat a tűzben. Az arany salakját a tűz megemészti, a színarany pedig megmarad, és értékesebb lesz. Isten is ugyanígy tesz jó szolgájával, aki remél, és a megpróbáltatásban is állhatatosan kitart mellette. Isten megsegíti, és mindazért, amit az iránta való szeretetből elhagyott, már ebben az életben százannyit ad, odaát pedig majd az örök életet adja viszonzásul.
Ugyanígy tett minden szentjével is. Így tett Izrael népével is az Egyiptomban átélt szenvedések után, hiszen nemcsak hogy kivezette őket onnan sok csodával kísérve, de a pusztában mannával táplálta őket, sőt az ígéret földjét is nekik adta. Ha tehát ti a kísértések ellenére is állhatatosak lesztek a hitben, az Úr nektek békét és boldog nyugalmat ad egy időre itt e földi életben, és majd odaát örökre.
Köszönt benneteket szegény atyátok, és arra buzdít, hogy tartsatok ki Krisztus szeretetében és a keresztény törvények hűséges megtartásában, amint tettel és szóval megmutattam nektek, amikor köztetek voltam, hogy így az Úr legyen általam megdicsőítve bennetek.
Végső célunk az Isten, minden jónak a forrása, és nekünk, miként imádságunkban mondjuk, csak benne kell bíznunk, és senki másban. Jóságos Urunk ugyanis növelni akarja hiteteket (hiszen az evangélista szerint Krisztus sem tudott hit nélkül sok csodát művelni), és meg akarja hallgatni az imádságtokat. Ezért rendelt benneteket arra, hogy felkaroljátok a szegényeket, a gyötrődőket, a leverteket, a kimerülteket, és akiket mindenki megvet, és mindazokat, akik meg vannak fosztva attól, hogy testileg ott legyek mellettük, viszont lélekben ott van mellettük a ti szegény, szerető és kedves atyátok.
Hogy miért rendelt benneteket erre az életre, azt csak ő tudja; három okot azonban felhozhatunk. Áldott Urunk először is arra figyelmeztet ezzel benneteket, hogy be akar sorolni titeket is szeretett fiai közé, ha kitartotok útjain, így tett ugyanis barátaival, és szentekké alakította őket.
A második ok pedig ez: Azt kívánja, hogy mindig csak őbenne bízzatok, és ne másokban. Isten ugyanis, amint mondtam, nem működik együtt azokkal, akik vonakodnak egész hitüket és reményüket egyedül őbelé helyezni. Teljes szeretetét pedig csak azokba önti, akik nagy hittel és reménnyel élnek, és az ilyenekkel nagy dolgokat visz végbe. Éppen ezért, ha titeket is hit és remény tölt el, nagy dolgokat tesz veletek is az, aki felemeli az alázatosakat. Ha tehát engem elszólít közületek, és más valakit állít közétek, akkor majd e kettő közül kell nektek választanotok: vagy hűtlenek lesztek, és visszatértek a világi foglalkozáshoz, vagy hűségesek maradtok, és akkor bizonyára próbára tesz benneteket.
És íme, éppen ez a harmadik ok: Isten ki akar benneteket próbálni, mint az aranyat a tűzben. Az arany salakját a tűz megemészti, a színarany pedig megmarad, és értékesebb lesz. Isten is ugyanígy tesz jó szolgájával, aki remél, és a megpróbáltatásban is állhatatosan kitart mellette. Isten megsegíti, és mindazért, amit az iránta való szeretetből elhagyott, már ebben az életben százannyit ad, odaát pedig majd az örök életet adja viszonzásul.
Ugyanígy tett minden szentjével is. Így tett Izrael népével is az Egyiptomban átélt szenvedések után, hiszen nemcsak hogy kivezette őket onnan sok csodával kísérve, de a pusztában mannával táplálta őket, sőt az ígéret földjét is nekik adta. Ha tehát ti a kísértések ellenére is állhatatosak lesztek a hitben, az Úr nektek békét és boldog nyugalmat ad egy időre itt e földi életben, és majd odaát örökre.
