'Dicsérjük a szent és dicső férfiakat!'

    Élt hét, minden tiszteletre méltó és kiváló férfi. A mi Úrnőnk úgy kötötte össze őket, mint hét ragyogó csillagot. Szívüket és lelküket eggyé forrasztva egy életközösségbe vezette őket, és így velük kezdte meg a Boldogságos Szűz Szolgáiról nevezett szerzetesrend alapítását.

    Amikor beléptem rendjükbe, közülük már senki mást nem találtam életben, csak egyedül Elek testvért. Úgy akarta Úrnőnk, hogy Elek testvér egészen a mi időnkig életben maradjon, és így az ő beszámolója alapján ismerjük meg rendünk keletkezését. Amint megtapasztaltam, és saját szememmel is láttam, az említett Elek testvér úgy élt, hogy példájával nemcsak a jelenlevőket vonzotta, hanem egyben a saját maga és rendalapító társai tökéletességéről és az említett szerzetesi életről is tanúságot tett.

    E hét férfi életéből, mielőtt még közös életbe léptek volna, négy vonatkozást említünk meg. Először az Egyházban való életformájukról szólunk. Néhányan közülük még nem kötöttek házasságot, mert elhatározták, hogy örökös szüzességben és tisztaságban élnek. Mások viszont már házassági kötelékben éltek; ismét mások feleségük halála következtében szabad állapotúak voltak.

    Másodszor, lássuk, mit tettek a polgári élet terén. Mint kereskedők, az anyagi javak adásvételével foglalkoztak. De amikor rátaláltak a drága igazgyöngyre, vagyis a mi szerzetesrendünkre, akkor minden vagyonukat szétosztották a szegények között, sőt ezenfelül még örvendező lélekkel saját magukat is felajánlották Isten és Úrnőnk leghűségesebb szolgálatára.

    Harmadszor, lássuk, milyen volt Úrnőnk iránti hódolatuk és tiszteletük. Volt Firenzében egy jámbor társulat, amely Szűz Mária tiszteletére alakult már igen régen. Ez a társulat ősisége és maradandósága, valamint férfi és női tagjainak sokasága és életszentsége miatt a többi társulatnál nagyobb megbecsülésben részesült, és ezért kitüntetésül Úrnőnk nagyobb társulatának is nevezték. Az előbb említett hét férfi, akik Úrnőnket oly különös tisztelettel szerették, szintén ennek a társulatnak a tagjai voltak, mielőtt közös életet kezdtek volna.

    Negyedszer, nézzük lelki életük tökéletességét. Istent mindennél jobban szerették. Bármit tettek - amint illik -, csak érte tették, és így minden gondolatukkal, szavukkal és cselekedetükkel őt dicsőítették. Miután pedig az isteni sugallat és Úrnőnk különleges vezetése világos lett előttük, komoly fogadalommal kötelezték el magukat a közös életre. Intézkedtek vagyonukról és családjukról: családtagjaiknak meghagyták a szükségeset, a többit pedig kiosztották a szegényeknek.

Ezután pedig felkerestek több bölcs, példás és erkölcsös életű férfit, és feltárták előttük tervüket. Ezután Senario hegyére vonultak, a hegy tetején egy megfelelő kis házat emeltek, és odaköltöztek, hogy közös életet éljenek. Ott született meg bennük az elhatározás, hogy nemcsak a saját életszentségüket akarják biztosítani, hanem ezt az Úrnőnk által megkezdett új szerzetesrendet is gyarapítani akarják mások felvételével.

 Ezért testvérek toborzásához fogtak, közülük jó néhányat maguk közé fogadtak, és így alapították meg rendünket. Ez a rendalapítás Úrnőnk különleges gondoskodásával történt, a testvérek alázatossága vetette meg az alapját, egyetértésük tartotta össze, és szegénységük őrizte meg. 

A 'Boldogságos Szűz Mária Szolgái' rendjének eredetéről szóló legendából

Forrás ~ Internet