SZENT VENDEL REMETE - 554-617 ~ OKTÓBER 20.
Skócia, 554 körül - Tholev, 617. Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is neveznek
legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik utáni időre esik, amikor a pogányság még
éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez.
A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti
hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi a mi fogalmaink
szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak
és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja
nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak
őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára
kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője
történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők
csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült
szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz,
de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló
hat ifjút, akikkel útnak is indult.
Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról
azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok
támadásai érték a Szentföldet, s végül nem sokkal később, 614-ben el is
pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult
hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében,
hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az
erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság
közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniok
kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett,
hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez
Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a
disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére.
Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a
juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve
pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves
volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték
és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a
juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta
pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen
arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte
oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával
együtt otthon lesz. Amikor a gazda - vágtában hajtva lovát - hazaért,
megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban
vannak.
E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő
naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül.
A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká
választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget
alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség
apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.
Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. Tisztelete a
sírja körül azonnal megkezdődött, s hamarosan kápolnát emeltek, mely
a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a
járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták
jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így
telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb
körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier
azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis
ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után
hirtelen megszűnt a járvány. Hálából Balduin herceg templomot
építtetett, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel, és átvitték Vendel
ereklyéit a kápolnából az új templomba. 1506-ban márvány szarkofágot
készítettek, s mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi
körmenettel emlékeztek az ereklyék átviteléről. Később, amikor
hitetlenül hallgatták a Vendel-legendákat, ismételten felnyitották a
sírt, hogy újabb és újabb nemzedékek bizonyosodhassanak meg az ereklyék
hitelességéről.
A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa-
szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, s ezek közül
kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig
hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet-
Európába, így hazánkba is.
Diós István: Szentek élete
Forrás ~ Internet