EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2015. szeptember 26. – Szombat
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal
tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek
szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek
kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme
rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme
felől. Lk 9,43b-45
Elmélkedés
A tegnapi evangélium végén - Péter apostol hitvallását követően - Jézus a rá váró szenvedésekről mondott jövendölést az apostoloknak, ez volt az első ilyen alkalom. Másodszor, időben később, a színeváltozást (vö. Lk 9,28-36) és a megszállott fiú meggyógyítását (vö. Lk 9,37-43a) követően beszélt ugyanerről, miként ezt a mai evangélium tartalmazza. Az Úr szavainak jelentőségét mutatja a bevezető felhívás, amely szerint jól szívükbe kell vésni, amit most hallani fognak. Egyrészt azért jegyezzék meg, mert most még nem fogják fel annak teljes értelmét, másrészt azért, mert szokatlan, váratlan lesz a mondanivaló. S valóban, az apostolok és a tanítványok ekkor még nem értik meg, hogy a Messiás éppen szenvedése és halála által fogja megváltani az emberiséget.
A szenvedés második megjövendölése egészen röviden hangzik: 'Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják' (Lk 9,44). A kijelentés kissé titokzatos, hiszen nincs megnevezve, hogy ki adja az Emberfiát az emberek kezére. Első pillanatban arra gondolhatunk, hogy a zsidók fogják majd átadni Jézust a rómaiaknak, hogy keresztre feszítsék, de egy másik olvasat talán közelebb áll az igazsághoz, tudniillik, hogy Isten, a mennyei Atya fogja engedni azt, hogy Fiát, Jézust bántalmazzák és megöljék az emberek, mert így akarja véghezvinni a megváltást.
Megértem-e, hogy mit jelent Jézus értem vállalt áldozata?
© Horváth István Sándor
Urunk, Istenünk! Minden emberben és minden emberrel élsz együtt.
Mindenkiben a te arcod tündöklik. Milyen szűk a látókörünk! Csak a
külsőségeket látjuk, s csak a kellemes dolgokra figyelünk. Pedig veled
találkozhatunk mindenben: szomszédunk mogorvaságában, kollégánk
kellemetlen köhécselésében, gyermekünk dacos szembehelyezkedésében is.
Ha jobban kinyitnám szememet, meglátnálak téged bennük is. S ha
észrevennélek, akkor téged segíthetnélek mindenkiben, mindenki
elviselésében és felemelésében.
G. Miller
