A FÁJDALMAS SZŰZANYA EMLÉKNAPJA ~ SZEPTEMBER 15.

Fájdalmas Szűzanya ünnepe szeptember 15.

Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzően éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon, búcsúnapjának megülésére pedig a rákövetkező vasárnap kerül sor.

Mária hét fájdalmát az egyházi év - mint láttuk - fájdalmaspénteken is számontartja, de ez a nap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig megmaradt jövevénynek. Ezért volt szükség önálló ünnepre, amely az emésztő anyai fájdalomnak egyszerre archaikus és szakrális képzetvilágát dicsőíti meg.

A Boldogságos Szűzanya Fia életét kezdettől fogva kísérte. A kereszt alatt is ott találjuk Őt.
Fájdalma határtalan, de az igent, amelyet az angyalnak kimondott, újra és újra kimondta. A Fájdalmas Anya fájdalmán átszűrődik a feltámadás fénye, hogy minden fájdalmunk enyhülést találhasson a szenvedő Jézusnál, és az Ő fájdalmas édesanyjánál.

Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul 'Transfixio'-t. Lk 2, 33-35
A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő Anya ábrázolása, igen gyakran ölében halott Fiával szerepel - Pieta.
 

Az Egyház megemlékezik Mária életének, a Vértanúk Királynéjának többi szenvedéséről is: Isten Anyjának szenvedéseit már a liturgikus ünnep elrendelése előtt is tisztelték. 1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét - Mária szolgáinak rendje - alapította. Feladatul tűzték ki a Fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését.

1304-ben XI. Benedek pápa jóváhagyta a rendet. 1888-ban XIII. Leó pápa a 'hét alapítót' szentté avatta és ezt az ünnepet február 11-ére tette.

1423. Kölni zsinat elrendelte ennek az ünnepnek a beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.

1814 után VII. Piusz pápa a napoleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára helyezte át. Most szeptember 15-én ünnepeljük

Forrás ~ Internet