EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2015. augusztus 19. - Szerda
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy
szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a
munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint
kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt
mondta nekik: 'Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd
nektek.' Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra
kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül
is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: 'Miért álldogáltok
itt egész nap tétlenül?' Azok ezt válaszolták: 'Mert senki sem fogadott
fel minket.' Erre azt mondta nekik: 'Menjetek ti is a szőlőmbe!'
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: 'Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!' Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: 'Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!' Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: 'Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?' Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: 'Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!' Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: 'Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!' Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: 'Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?' Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a
Elmélkedés
Jézus példabeszédei gyakran annyira meglepő fordulatot tartalmaznak, amire a hallgatóság egyáltalán nem számít. Ez a tény, tanításának ez a sajátossága egyértelműen bizonyítja, hogy a példázat tőle származik és nem mástól. Ember biztosan nem talál ki például egy olyan esetet, amelyről a mai evangéliumban olvasunk. Emberileg teljesen ésszerűtlennek és méltánytalannak tűnik a szőlősgazda viselkedése. Miért fogad fel még délben vagy napnyugta előtt egy órával is embereket munkára? A bérmunkások ugyanis normális esetben reggeltől estig dolgoznak. És miért fizet mindenkinek ugyanannyit? Egy dénár fizetséget kapnak azok is, akik egész nap fáradoztak, és azok is, akik egyetlen órát dolgoztak csupán. Ha a történetet a társadalmi viszonyokra értjük és a társadalmi igazságosság elvét keressük benne, akkor igazságtalannak tartjuk a gazda viselkedését. A történet viszont nem erről szól, ezért ne siessünk azzal, hogy igazságtalanságot kiáltunk!
Jézus hasonlata azt szemlélteti, hogy Isten mindenkit meghív az örök életre, az üdvösségre és annak elnyeréséért mindenkinek tennie kell valamit. A jutalom mindenki számára ugyanaz lesz, azaz az örök élet, akár hosszabb, akár rövidebb életet élt valaki. Isten nem az emberi teljesítmény alapján jutalmaz. Fontos, hogy tegyünk valamit üdvösségünk érdekében, de az valójában Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor
Uram, Istenem, szívesen élek csak általad. Te határozd meg éltem
napjait. Az akarok lenni, aminek te szántál. A korlátokat te állíthatod,
és én igent mondok szent akaratodnak. Add kegyelmedet, hogy mindez -
ábrándozás helyett - valóság legyen!
R. Guardini