SZENT HEDVIG KIRÁLYNÉ EMLÉKNAPJA ~ JÚLIUS 18.
Hedvig (1374-1399) Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint
Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermeke volt. Atyja Vilmossal
együtt (ausztriai herceg, Hedvig jegyese) a magyar trónra szánta, de a
király halála után az özvegy Erzsébet királyné és a nemesek az idősebb
leányt, Máriát ültették a magyar trónra, Hedviget pedig a lengyel trónra
rendelték. Hedvig 1384 őszén érkezett Krakkóba és október 15-én,
védőszentjének, Sziléziai Szent Hedvignek ünnepén koronázta meg Bodzanta
gnieznói érsek. A lengyelek azonban, akik Hedviget királynőjükké
választották, Vilmost nem akarták a trónon látni. Ezért, amikor Jagelló
László követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, szívesen fogadták,
meghallgatták kérését, főként, mert ígéretet tett arra, hogy vele
együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül
Lengyelországgal.
Hedvig - miután 1386. február 18-án szentségi házasságot kötött a megkeresztelkedett Lászlóval - a lengyelek széles látókörű, erős hitű királynője lett. Tevékenyen részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében.
Tevékenysége nem korlátozódott a szokásos királynői tevékenységre: egyszerű és tiszta életvitele (melyet nem könnyen rendelt alá a kor szokásainak és eszméinek), vele született értelmessége és széles körű műveltsége révén sok emlékezetes dolgot művelt rövid élete folyamán.
Mindenekelőtt elérte azt, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litvániát a kereszthez vezette. Mint Litvánia Istentől vezetett apostola gondoskodott megfelelő személyek kiműveléséről, kik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét: Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára.
Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítéséért is. Tudván, hogy a ruténok ragaszkodnak a keleti nyelvhez, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az Egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaik használatát. Ezért a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust. Rómában elérte, hogy a pápa engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, és ápolta betegeiket. Sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével.
Szentség hírében halt meg. Nem a Wawel-katedrális kriptájába temették el, mint a többi királyt, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy csak kis ideig marad ott, addig, míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe. A boldoggá avatás politikai okokból évszázadokig késett, de a nép szívében elevenen élt Hedvig tisztelete és emlékezete.
A lengyel püspöki kar 1933. szeptember 29-én Czestochowában tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy ismét kéri Hedvig - vagy ahogy a lengyelek mondják: Jadwiga - boldoggá avatását. Az eljárást 1950-ben fölújították.
II. János Pál pápa 1997. június 8-án avatta szentté Krakkóban a mi magyar királylányunkat.
Hedvig - miután 1386. február 18-án szentségi házasságot kötött a megkeresztelkedett Lászlóval - a lengyelek széles látókörű, erős hitű királynője lett. Tevékenyen részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében.
Tevékenysége nem korlátozódott a szokásos királynői tevékenységre: egyszerű és tiszta életvitele (melyet nem könnyen rendelt alá a kor szokásainak és eszméinek), vele született értelmessége és széles körű műveltsége révén sok emlékezetes dolgot művelt rövid élete folyamán.
Mindenekelőtt elérte azt, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litvániát a kereszthez vezette. Mint Litvánia Istentől vezetett apostola gondoskodott megfelelő személyek kiműveléséről, kik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét: Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára.
Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítéséért is. Tudván, hogy a ruténok ragaszkodnak a keleti nyelvhez, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az Egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaik használatát. Ezért a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust. Rómában elérte, hogy a pápa engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, és ápolta betegeiket. Sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével.
Szentség hírében halt meg. Nem a Wawel-katedrális kriptájába temették el, mint a többi királyt, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy csak kis ideig marad ott, addig, míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe. A boldoggá avatás politikai okokból évszázadokig késett, de a nép szívében elevenen élt Hedvig tisztelete és emlékezete.
A lengyel püspöki kar 1933. szeptember 29-én Czestochowában tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy ismét kéri Hedvig - vagy ahogy a lengyelek mondják: Jadwiga - boldoggá avatását. Az eljárást 1950-ben fölújították.
II. János Pál pápa 1997. június 8-án avatta szentté Krakkóban a mi magyar királylányunkat.
Nagy Lajos királyunk lánya máig fontos és nem feledésbe merülő szentje
Lengyelországnak, akinek földi hamvait, ereklyéjét és síremlékét a
krakkói vár székesegyházában őrzik.
'Istenünk, aki híveid élete vagy és az
alázatosak dicsősége, te Szent Hedvig királynét a hit és a szeretet
buzgó terjesztőjévé tetted. Közbenjárására add, hogy az igazság és a
jóság apostolai legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön-örökké.' Amen.
Forrás ~ Internet
