EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a
szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések
elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne
tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az
emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták
tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út,
amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu
és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik
megtalálják!
![[Mt 7,6. 12-14]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Mt%207,6.%2012-14].jpg){kind=small}
Az üdvösségre vezető szűk kapuról és a kárhozatra vivő széles útról
beszél Jézus a mai evangéliumban. Jó volna komolyan venni
figyelmeztetését, amely szerint csak kevesen találják meg az örök életre
vezető szűk kaput.
Amikor reggel felébredünk, tekinthetünk úgy az előttünk álló napra, hogy Isten megint kinyitott számunkra egy szűk kaput, és minden nap kinyit egyet előttünk. E jelképes kapunyitás azt jelenti, hogy az ő akarata szerint éljünk, tartsuk meg parancsait. Vannak, akik rögtön elindulnak egy másik úton, mert a reggeli ima elmondása már évek óta elmarad náluk, napközben meg sem fordul a fejükben, hogy legalább pár pillanatra Istenre gondoljanak rohanásuk és munkájuk során, útjukon észre sem veszik azt, akivel jót tehetnének, este pedig lelkiismeretvizsgálat és hálaadás nélkül zuhannak álomba. Az Úr szavai szerint sokan járnak e széles úton, a hitetlenség útján, az Isten nélküli élet útján, a felebaráti szeretet elmulasztásának útján, miközben azzal nyugtatják magukat, hogy ők jó emberek és mások is, lám milyen sokan ugyanígy élnek.
Meddig mehet ez így? Isten valóban minden új nappal kinyit számunkra egy szűk kaput, de csak addig a napig, amíg az utolsó kapuhoz nem érünk. A széles út végén nem a szűk kapu vár minket. Életünk mindennapi választásaival, az újabb és újabb szűk kapukon átlépve haladunk a keskeny ösvényen, amely az üdvösségre vezet.
© Horváth István Sándor
Amikor reggel felébredünk, tekinthetünk úgy az előttünk álló napra, hogy Isten megint kinyitott számunkra egy szűk kaput, és minden nap kinyit egyet előttünk. E jelképes kapunyitás azt jelenti, hogy az ő akarata szerint éljünk, tartsuk meg parancsait. Vannak, akik rögtön elindulnak egy másik úton, mert a reggeli ima elmondása már évek óta elmarad náluk, napközben meg sem fordul a fejükben, hogy legalább pár pillanatra Istenre gondoljanak rohanásuk és munkájuk során, útjukon észre sem veszik azt, akivel jót tehetnének, este pedig lelkiismeretvizsgálat és hálaadás nélkül zuhannak álomba. Az Úr szavai szerint sokan járnak e széles úton, a hitetlenség útján, az Isten nélküli élet útján, a felebaráti szeretet elmulasztásának útján, miközben azzal nyugtatják magukat, hogy ők jó emberek és mások is, lám milyen sokan ugyanígy élnek.
Meddig mehet ez így? Isten valóban minden új nappal kinyit számunkra egy szűk kaput, de csak addig a napig, amíg az utolsó kapuhoz nem érünk. A széles út végén nem a szűk kapu vár minket. Életünk mindennapi választásaival, az újabb és újabb szűk kapukon átlépve haladunk a keskeny ösvényen, amely az üdvösségre vezet.
© Horváth István Sándor
Úr Jézus Krisztus, te kitártad kezed a kereszten az emberek
megmentésére; engedd, hogy cselekedeteink kedvesek legyenek előtted, és
hirdethessük a világban megváltásod művét. 