EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz,
hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: 'Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?' Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: 'Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre
odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: 'Kinek a képe és felirata
ez?' Azok ezt felelték: 'A császáré.' Jézus pedig így folytatta: 'Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az
Istené!' Azok igen elcsodálkoztak.
A heti evangéliumok Jézus és a zsidó vallási elöljárók fokozódó
ellentétét, vitáit mutatják be. A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat
felkeltette a Jézus iránti ellenszenvet, erről szólt a tegnapi részlet.
Ezt követően az adófizetésről, a feltámadásról, a főparancsról
kezdeményeznek vitát Jézussal, s végül ő tesz fel kérdést a Messiásról.
Utólag nehéz azt megállapítanunk, hogy időrendben egymást követően
hangzottak-e el ezek a viták vagy csupán az evangélista illesztette
egymás után őket éppen azzal a szándékkal, hogy a fokozódó ellentétet
bemutassa.
'Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?' (Mk 12,14) - hangzik az első vita alapkérdése. A kérdés hátterében az áll, hogy egyes korabeli vallási csoportok ellenezték, sőt nyíltan megtagadták a rómaiaknak való adófizetést, míg a békülékenyebbek elfogadhatónak tartották azt éppen a béke megőrzése érdekében. Melyik oldalra áll Jézus? Elfogadja-e az adófizetést és a római fennhatóságot, s ezzel belenyugszik-e abba, hogy a zsidó nép nem önálló, vagy megtagadja-e ő is az adófizetést, s ezzel szembeszáll az idegen uralommal? Bármelyiket is választaná Jézus, szembekerülne a másik csoport képviselőivel, illetve a rómaiakkal. Ő ügyes válaszával kilép a vita keretéből: 'Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!' (Mk 12,17).
© Horváth István Sándor
'Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?' (Mk 12,14) - hangzik az első vita alapkérdése. A kérdés hátterében az áll, hogy egyes korabeli vallási csoportok ellenezték, sőt nyíltan megtagadták a rómaiaknak való adófizetést, míg a békülékenyebbek elfogadhatónak tartották azt éppen a béke megőrzése érdekében. Melyik oldalra áll Jézus? Elfogadja-e az adófizetést és a római fennhatóságot, s ezzel belenyugszik-e abba, hogy a zsidó nép nem önálló, vagy megtagadja-e ő is az adófizetést, s ezzel szembeszáll az idegen uralommal? Bármelyiket is választaná Jézus, szembekerülne a másik csoport képviselőivel, illetve a rómaiakkal. Ő ügyes válaszával kilép a vita keretéből: 'Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!' (Mk 12,17).
© Horváth István Sándor
Teremts, Úristen, új és tiszta szívet énbennem, mely állhatatos
legyen a jóban, hogy soha Tőled el ne szakadjak; okos legyen, hogy az
ördögi csalárdságtól meg ne győzettessék; állhatatos legyen, hogy semmi
háborúság miatt Tetőled el ne szakíttassék, hanem a te parancsolataidnak
útján vígan és örvendezve járjon.
Pázmány Péter
Pázmány Péter