ÚRNAPJA ~ AZ OLTÁRISZENTSÉG ÜNNEPE
A Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök az úrnapja, az Oltáriszentség ünnepe. A naphoz teljes munkaszünet és munkatilalom kötődött. Évszázadokon át az egyházi év legnagyobb ünnepei közé tartozott. A mindenkori katolikus társadalom legünnepélyesebb hitvallása, reprezentációja, az egyházhoz való tartozás kifejezésének alkalma volt. Szertartásain azoknak is részt kellett venni, például a pásztoroknak, akik foglalkozásuk miatt máskor ritkán látogatták a templomot. Általában a falusi-mezővárosi közvélemény fontosnak tartotta, hogy a közösség valamennyi férfi tagja ott legyen az úrnapi körmenetben. A Bácska népe egyenesen valamiféle férfiünnepnek érezte az úrnapját, talán a név jámbor értelmezése folytán. Ugyancsak népi értelmezésre vallott az a gondolat, amely az Atyaúristen ünnepének magyarázta az úrnapját.
A középkori és az újkor eleji magyar úrnapi körmenetek tömegméreteiről és pompájáról viszonylag sok és jó leírás maradt ránk. Különösen jól ismertek a budavári körmenetek, amelyeken a királyok: Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos is részt vettek. Az újkorban a Habsburg-uralkodók és a bécsi udvar is hatalmas pompával ünnepelte az úrnapját. E királyi és fővárosi ünneplések azért jelentősek, mert pompájuk, szokásrendjük kihatott a kisvárosi és falusi úrnapok szokásvilágára.
Az úrnapi körmenetben a pap baldachin, vagyis supellát alatt viszi az Oltáriszentséget. Előtte fehér ruhás kislányok vagy a Mária-lányok kosárból virágszirmokat szórnak. A templom környékén rövidebb vagy hosszabb úton haladó körmenet négy szabadtéri oltár előtt halad el. Ezeknél a pap az Oltáriszentséggel áldást oszt a négy világtáj felé. Az áldás a 20. századra szimbolikus jellegűvé vált, korábban azonban fölöttébb gyakorlati rendeltetése volt: az emberek, a föld, a vegetáció megáldását jelentette.
A körmenet útvonalába eső szabadtéri oltárok legtöbbször zöld ágakból készített lombsátrak voltak, amelyekbe képeket, szobrokat állítottak. A sátrakat ritkábban vallásos társulatok, gyakrabban egyes családok, nemzetségek készítették. A kalocsai és a pécsi egyházmegye több falujában a körmenetek hagyományos útvonalán négy ott lakó gazda egy-egy kis kápolnaszerű kőépületet épített a telke utcai végére. Úrnapján kinyitották {7-412.} a kis építmények ajtaját, és belül virágokkal, zöld ágakkal gazdagon feldíszítették őket. Ezek a kápolnácskák a lombsátrakat helyettesítették. Múltjuk, eredetük sajnos még feltáratlan. A 20. században is fennálló változataik népi barokk kiképzésűek, és ezáltal jól illeszkednek a barokkos házak sorába.
Az Oltáriszentség elé szórt virágszirom, valamint az úrnapi templomban széthintett fű és virág szentelménynek számított. Sükösdön az ünnep nyolcadáig, Jézus Szíve napjáig a templom padozatán maradt a fű és a virág. Ekkor a falu népe széthordta. Legtöbbször állatoknak adták, így várva áldást és szerencsét a jószágállományra.
Az Oltáriszentséggel megáldott úrnapi ág és virág egyike a magyar katolikus nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott paraliturgikus szentelményeinek. A körmenet után mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból. Sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú vagy csokor formájában a sátorra akasztottak, illetve a sátorba tettek. Az úrnapi zöld ágat otthon ezerféle célra használták. Horogfára fűzve távol tartotta a villámot, az istállóban felakasztva megvédte a jószág egészségét, fej alá téve elűzte az álmatlanságot, füstje gyógyított stb.
A Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök az úrnapja, az Oltáriszentség ünnepe. A naphoz teljes munkaszünet és munkatilalom kötődött. Évszázadokon át az egyházi év legnagyobb ünnepei közé tartozott. A mindenkori katolikus társadalom legünnepélyesebb hitvallása, reprezentációja, az egyházhoz való tartozás kifejezésének alkalma volt. Szertartásain azoknak is részt kellett venni, például a pásztoroknak, akik foglalkozásuk miatt máskor ritkán látogatták a templomot. Általában a falusi-mezővárosi közvélemény fontosnak tartotta, hogy a közösség valamennyi férfi tagja ott legyen az úrnapi körmenetben. A Bácska népe egyenesen valamiféle férfiünnepnek érezte az úrnapját, talán a név jámbor értelmezése folytán. Ugyancsak népi értelmezésre vallott az a gondolat, amely az Atyaúristen ünnepének magyarázta az úrnapját.
A középkori és az újkor eleji magyar úrnapi körmenetek tömegméreteiről és pompájáról viszonylag sok és jó leírás maradt ránk. Különösen jól ismertek a budavári körmenetek, amelyeken a királyok: Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos is részt vettek. Az újkorban a Habsburg-uralkodók és a bécsi udvar is hatalmas pompával ünnepelte az úrnapját. E királyi és fővárosi ünneplések azért jelentősek, mert pompájuk, szokásrendjük kihatott a kisvárosi és falusi úrnapok szokásvilágára.
Az úrnapi körmenetben a pap baldachin, vagyis supellát alatt viszi az Oltáriszentséget. Előtte fehér ruhás kislányok vagy a Mária-lányok kosárból virágszirmokat szórnak. A templom környékén rövidebb vagy hosszabb úton haladó körmenet négy szabadtéri oltár előtt halad el. Ezeknél a pap az Oltáriszentséggel áldást oszt a négy világtáj felé. Az áldás a 20. századra szimbolikus jellegűvé vált, korábban azonban fölöttébb gyakorlati rendeltetése volt: az emberek, a föld, a vegetáció megáldását jelentette.
A körmenet útvonalába eső szabadtéri oltárok legtöbbször zöld ágakból készített lombsátrak voltak, amelyekbe képeket, szobrokat állítottak. A sátrakat ritkábban vallásos társulatok, gyakrabban egyes családok, nemzetségek készítették. A kalocsai és a pécsi egyházmegye több falujában a körmenetek hagyományos útvonalán négy ott lakó gazda egy-egy kis kápolnaszerű kőépületet épített a telke utcai végére. Úrnapján kinyitották {7-412.} a kis építmények ajtaját, és belül virágokkal, zöld ágakkal gazdagon feldíszítették őket. Ezek a kápolnácskák a lombsátrakat helyettesítették. Múltjuk, eredetük sajnos még feltáratlan. A 20. században is fennálló változataik népi barokk kiképzésűek, és ezáltal jól illeszkednek a barokkos házak sorába.
Az Oltáriszentség elé szórt virágszirom, valamint az úrnapi templomban széthintett fű és virág szentelménynek számított. Sükösdön az ünnep nyolcadáig, Jézus Szíve napjáig a templom padozatán maradt a fű és a virág. Ekkor a falu népe széthordta. Legtöbbször állatoknak adták, így várva áldást és szerencsét a jószágállományra.
Az Oltáriszentséggel megáldott úrnapi ág és virág egyike a magyar katolikus nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott paraliturgikus szentelményeinek. A körmenet után mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból. Sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú vagy csokor formájában a sátorra akasztottak, illetve a sátorba tettek. Az úrnapi zöld ágat otthon ezerféle célra használták. Horogfára fűzve távol tartotta a villámot, az istállóban felakasztva megvédte a jószág egészségét, fej alá téve elűzte az álmatlanságot, füstje gyógyított stb.
Forrás ~ Internet
Aquinói Szent Tamás ~ Úrnapjára
Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!
Kenyér és bor színben titkon vagy jelen.
Néked szívem, lelkem átadja magát,
mert Téged szemlélve elveszti magát.
Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
de a hallás rólad hittel biztosít:
Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
Igéd igazánál mi van igazabb?!
A keresztfán rejtéd isten-voltodat,
itt a színek rejtik emberarcodat,
de én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
kérve, amit kért a bűnbánó lator.
Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
mégis Istenemnek vallak tégedet.
Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
tebenned reméljek, s téged vágyjalak.
Urunk halálára emlékeztető áldott Kenyér,
élő, s embert éltető!
Add, hogy éljen lelkem belőled csupán,
s jó ízét tebenned ne veszítse szám!
Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá:
világ minden bűnét meggyógyítaná.
Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt!
Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik?
Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat,
leljem szent fényedben boldogságomat! Amen.
Forrás ~ Internet
Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!
Kenyér és bor színben titkon vagy jelen.
Néked szívem, lelkem átadja magát,
mert Téged szemlélve elveszti magát.
Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
de a hallás rólad hittel biztosít:
Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
Igéd igazánál mi van igazabb?!
A keresztfán rejtéd isten-voltodat,
itt a színek rejtik emberarcodat,
de én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
kérve, amit kért a bűnbánó lator.
Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
mégis Istenemnek vallak tégedet.
Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
tebenned reméljek, s téged vágyjalak.
Urunk halálára emlékeztető áldott Kenyér,
élő, s embert éltető!
Add, hogy éljen lelkem belőled csupán,
s jó ízét tebenned ne veszítse szám!
Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá:
világ minden bűnét meggyógyítaná.
Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt!
Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik?
Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat,
leljem szent fényedben boldogságomat! Amen.
Forrás ~ Internet
ÚRNAPI HIMNUSZ
Zengd a titkot, hangos ének,
zengd a testet és a vért,
mit gyümölcse szűzi méhnek
ontott, mint királyi bért
a világ minden bűnének
bőséges váltságaként.
Lett az Isten egy közülünk,
embertestbe öltözött;
ige magvát, üdvözülnünk,
szórta szét a nép között,
s e csodát szerezte ülnünk,
mielőtt elköltözött.
Végső este megfogadta
régi törvény szent szavát,
mint a törvény tenni szabta,
úgy rendelte asztalát,
étekül hogy általadta
önkezével önmagát.
Az Igének igéjére
testté válik a kenyér;
lesz a színbor Krisztus vére,
bár szemed hozzá nem ér.
Ezt a hű szív hogy felérje,
itt a puszta hit segél.
Méltó ezt a nagy Szentséget
térdre hullva áldani,
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani,
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!
Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék,
s aki Kettejükből árad:
a Lélek is áldassék! Amen.
Forrás ~ Internet
Zengd a titkot, hangos ének,
zengd a testet és a vért,
mit gyümölcse szűzi méhnek
ontott, mint királyi bért
a világ minden bűnének
bőséges váltságaként.
Lett az Isten egy közülünk,
embertestbe öltözött;
ige magvát, üdvözülnünk,
szórta szét a nép között,
s e csodát szerezte ülnünk,
mielőtt elköltözött.
Végső este megfogadta
régi törvény szent szavát,
mint a törvény tenni szabta,
úgy rendelte asztalát,
étekül hogy általadta
önkezével önmagát.
Az Igének igéjére
testté válik a kenyér;
lesz a színbor Krisztus vére,
bár szemed hozzá nem ér.
Ezt a hű szív hogy felérje,
itt a puszta hit segél.
Méltó ezt a nagy Szentséget
térdre hullva áldani,
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani,
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!
Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék,
s aki Kettejükből árad:
a Lélek is áldassék! Amen.
Forrás ~ Internet
