URUNK MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE

Főünnep, fehérben

Az üdvösségterv időrendjét Isten, az idők Ura a legnagyobb bölcsességgel határozta meg. Az Egyház ünnepei ennek az időrendnek örök emlékezetét őrzik. Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus negyven napon át többszöri megjelenésével bizonyította feltámadását, majd a negyvenedik napon megparancsolta az apostolainak, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, míg "néhány nap múlva" meg nem kapják a Szentlélek ajándékát. Ezután szemük láttára felemelkedett, mígnem felhő takarta el őt szemük elől. Két angyal magyarázta meg a tényt az apostoloknak: amint Jézus a mennybe emelkedett, úgy jön el majd ismét. Az Egyház tehát a húsvét utáni negyvenedik napon (vagyis Húsvét VI. vasárnapja utáni csütörtökön, melynek régi magyar neve 'Áldozócsütörtök' ünnepli e szent misztériumot. Magyarországon ez idő szerint ünneplése a rákövetkező vasárnap történik.

Mit tartalmaz ez az ünnep?

1. Ünnepeink nem egy gondolatra, tanításra, hanem egy tényre, egy Krisztus-misztériumra alapozódnak. E napon tehát magának a mennybemenetelnek tényét ünnepeljük, imádjuk, érte adunk hálát. E szent titkot szemlélve azonban az Egyház tanításának fényében megvilágosodik előttünk a misztérium értelme is.
2. Krisztus a mennybemenetelkor tette teljessé üdvözítő művét, lezárta földi küldetését. 'Teljes lett minden műve már'. Ezért a Jeruzsálemi keresztények e napon kimentek Betlehembe, a születés helyére, s onnan bejöttek az Olajfák hegyére, a mennybemenetel színhelyére. Az összefoglalás napján tehát az egész krisztusi útért hálát adtak. Az 'Istenember, égi Hősnek' erről az útjáról szólt már az advent himnusz: 'Megindul Atyja székitől, s Atyjához ismét visszatér...'

 3. A Mennybemenetel Húsvét folytatása, az Atya válasza Krisztus alázatos engedelmességére. 'Ezért az Isten felmagasztalta őt, és olyan Nevet adott neki, mely felette van minden névnek, - s e Névre minden térd meghajoljon, földieké és égieké...' (Fil 2,9). Krisztus megdicsőülésének első állomása a feltámadás, második a mennybemenetel és a helyfoglalás Atyjának jobbján ('Mondá az Úr az én Uramnak: ülj az én jobbomra!'), a harmadik állomása pedig majd dicsőséges újraeljövetele lesz.
4. 'Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek'. Krisztus nem úgy ment a mennybe, ahogyan onnét lejött. Lejött, mint Isten, visszatért, mint Istenember. Emberségünket is fölvitte magával, az 'emberiség első zsengéjeként' lépett be a menny kapuján.
5. 'Olyan főpapunk van, aki behatolt az egekbe...' s mindörökre saját vére által lépett be ebbe a szentélybe, most az Atya arca előtt áll, s ott közbenjár értünk' (Zsid 4,14; 9,12; 9,24; 7,25).
6. 'Ti meghaltatok, és életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben; majd amikor ő, a ti életetek megjelenik, akkor ti is vele együtt megjelentek a dicsőségben. Azért ami fenn van, azt keressétek, ott, ahol Krisztus ül az Atyának jobbján.' Tehát Krisztus a mennybe ment azért is, hogy mi, akiknek élete az övével egyesült, a mennyei dolgokban 'lakjunk', azt ízlelgessük, elsősorban azzal törődjünk. (Vö. Kol 3,1-4.)
A Mennybemenetel tehát: misztérium-tény, beteljesedés, megdicsőülés, helykészítés, közbenjárás, a szellemiekre való figyelmeztetés. Ennek örömében tartsuk meg e szép ünnepet.

Forrás ~ Internet