EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott:
Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy
egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat,
akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el
közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád
megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes
legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert
nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt
kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a
gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból.
Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te
elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük
szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Főpapi imájának ma olvasott részletében Jézus az apostolokért
imádkozik. Küldetése, munkássága szorosan összefonódik az általa
választott apostolokkal, akik az eljövendő Egyház, a krisztusi közösség
előképei. Az Úr nekik nyilatkoztatta ki az Atyát és most nekik adja a
feladatot, hogy az Atyához való visszatérése után ők tegyenek tanúságot
az Atyáról, mintegy folytatván Mesterük munkáját.
Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy Jézus Atyáról szóló kinyilatkoztatásának talán legfontosabb eleme az, hogy Isten irgalmas, megbocsátó. Már önmagában a megváltás ténye, a Megváltó elküldése is az Atya irgalmáról tanúskodik. Hitünknek és vallásosságunknak az az alapja, hogy Isten nem büntetni akar minket, hanem megbocsát. Amikor Jézus új közösséget hoz létre, új vallást alapít, akkor ezt annak tudatában teszi, hogy az ember nem élhet irgalom nélkül. Nem élhetünk, nem remélhetünk anélkül, hogy Istenre, mint megbocsátó Atyára tekintenénk. Elismerjük, hogy megváltásra szorulunk és hisszük, hogy Isten szabadít meg minket bűneink terhétől.
Az irgalomban gazdag Atyáról és a megbocsátásról kell az Egyház közösségének is tanúságot tennie, mert ez a küldetésünk a világban. Isten emberek iránti szeretete az ő irgalmasságában, a megbocsátásában valósul meg. Vezessük az embereket az irgalmas Atyához!
© Horváth István Sándor
Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy Jézus Atyáról szóló kinyilatkoztatásának talán legfontosabb eleme az, hogy Isten irgalmas, megbocsátó. Már önmagában a megváltás ténye, a Megváltó elküldése is az Atya irgalmáról tanúskodik. Hitünknek és vallásosságunknak az az alapja, hogy Isten nem büntetni akar minket, hanem megbocsát. Amikor Jézus új közösséget hoz létre, új vallást alapít, akkor ezt annak tudatában teszi, hogy az ember nem élhet irgalom nélkül. Nem élhetünk, nem remélhetünk anélkül, hogy Istenre, mint megbocsátó Atyára tekintenénk. Elismerjük, hogy megváltásra szorulunk és hisszük, hogy Isten szabadít meg minket bűneink terhétől.
Az irgalomban gazdag Atyáról és a megbocsátásról kell az Egyház közösségének is tanúságot tennie, mert ez a küldetésünk a világban. Isten emberek iránti szeretete az ő irgalmasságában, a megbocsátásában valósul meg. Vezessük az embereket az irgalmas Atyához!
© Horváth István Sándor
Uram, zárj szíved mélyébe, és ott maradva égess, tisztíts, hevíts, hajlíts és egyszerűsíts szíved kívánsága és igénye szerint.
Teilhard De Chardin
Teilhard De Chardin
