Urunk kínszenvedéséről ~ Szent Bonaventura himnusza

Szeretet hű Szívednek mily nagy tőrt fölállít!
Emberért, hogy meghalnál; Téged arra lázít.
Tetszetős csalétke is szerelmeddel játszik:
lelkeket kapsz, végig ha elmégy: Keresztfáig!
Jól látod a horgot, cselt; nincs titok előtted.
Ám döfése, mély sebe nem bánt, meg se döbbent...
Sőt még inkább vonzó lett: adhatsz véle többet!
Mert csalétek: Áldozat! - vonzza szeretőket!
Így énértem: nyomorért! - csak mert úgy szerettél,
vad haláltól kíntövist, tudva, szívre vettél!

Áldozatként Atyádnak magad odavetvén
önvéredben mostál meg; hull szennyemre szent Vér!
Óh te ember! Krisztus szent-ajándéka kínját
mért nem hordod szem előtt, szívbe mért ne írnád!?
Azzal tépett hálót szét, rabló nép amit hányt,
azzal gazdagít Urad s árad minden kincs rád...
Tulajdon szent Testivel, ha lankadtál, éltet.
Csordult piros Véribe, szennytől megmos téged.
Végre édes hű Szíve tárul lándzsa-tépett!
hogy már észre vedd, szegény, hogy szeret-becézget...
Óh mily frissítő fürdőt, édes étket leltünk!
Méltón véve Téged - menny-táró kulcsod nyerjük.

Kiket felüdítsz vele: - egy munka se terhük!
'Egyhangúnak' únja bár szív, a gyáva, petyhüdt.
Gyáva lélek nemigen veszi föl, fontolja,
mért is tépte föl szívét Krisztus, elénk dobva!
Kereszt szárnya kitárva! - S az néz unalomba':
hogy üdít, ont vért e Szív, s nyújtja, rád unszolja...
Valahányszor hívogatsz, fölpiroslik Véred:
jámbor lélek annyiszor Hozzád tapad, éled.
Mint a sólyom: éhesen piros húsod-véred'
nyeldesi... Sír boldogan! Csak Jézusból élhet!

Forrás ~ Internet