Sík Sándor ~ Magyarok Nagyasszonya

Édesanya, boldog anya, Virágszülő Szűz Mária,  
Világrászült virágodnak, Ajánlj minket szent Fiadnak. 
Ha nem ajánlsz, hova menjünk?

Nincs egy izom épség bennünk.  
Minden épet, minden szépet Fölfaltak a cudar évek.

Mind a tíz bűnnel komáztunk, Belzebubbal paroláztunk,  
Ami csepp jó maradt bennünk, Lemarta az idegen bűn.

Csúfra mégis megmaradtunk, Nem nyílt meg a föld alattunk,  
Kikerültük a koporsót, Itt vagyunk most, legutolsók,

Legutolsók a világnak, Kik a szívünkbe nem látnak,  
De tenálad, Asszonyunknál, Tudjuk, hogy csak irgalom vár.

Eddig is mint nyitott könyvben, Úgy olvastál a szívünkben.  
Bűneinket végigsírtad, De ítélni föl nem írtad.

Te látod, hogy szívünk marja A bűnbánat jeges karma,
Pislog már a keserűség Hamvából a régi hűség.

Már a régi hit is mozdul, A meleg vér meg-megpozsdul.  
Ami szégyenünkre válott, Szemünkről már hull a hályog.

Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó, Tudjuk, mi félteni való.

Sereglünk a Krisztus elé, De hogy álljunk szeme elé?  
Mit mondjunk, ha reá kérdez? Szólj helyettünk, anyánk édes,
  Annyit mondj csak: rosszak vagyunk, De mégis a tied vagyunk.

Forrás ~ Internet