EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Keresztelő
János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: 'Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?' Jézus így felelt nekik: 'Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a
napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.'
Az
ószövetségi idők zsidó hagyományában a böjt megtartása kétféle célt
szolgált. Egyrészt akkor hirdettek az egész nép számára böjtöt, amikor
valamilyen veszélyben Istenhez fordultak segítségért és imádságukat a
böjtöléssel akarták megerősíteni. Másrészt a böjt bűnbánati cselekedet
volt, a bűnösség elismerése és kifejezése annak, hogy vissza kívánnak
térni Isten törvényeinek útjára. E kétféle vonatkozás a zsidó
gondolkozásban szorosan összetartozott: a népet azért éri valamilyen
csapás vagy fenyegetés, mert bűnös és nem él az Istentől kapott
törvények szerint. Ha tehát a böjt megtartásával közelednek Istenhez, el
fog múlni a veszély.
Jézus és a későbbiekben a keresztény gyakorlat új értelmet ad a böjtölésnek, amely túlmutat a korábbi nagyonis gyakorlatias, haszonelvű szempontokon. 'Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?' (Mt 9,15) - teszi fel a kérdést Jézus a mai evangélium szerint, amikor Keresztelő János tanítványai nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartanak böjtöt, holott ők és a farizeusok tanítványai is megtartják a böjti szokásokat. Az Úr szemében tehát a böjt szomorúságot, gyászt jelent, aminek véleménye szerint most, amíg ő a világban van, nincs itt az ideje. E ponton nyer valójában új értelmet és mély lelki tartalmat a böjt: már nem a gyász és a szomorúság kifejezése és nem csupán segélykiáltás Isten felé, hanem a várakozás kifejezése. Böjttel várjuk az Urat, a vele való találkozást.
© Horváth István Sándor
Jézus és a későbbiekben a keresztény gyakorlat új értelmet ad a böjtölésnek, amely túlmutat a korábbi nagyonis gyakorlatias, haszonelvű szempontokon. 'Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?' (Mt 9,15) - teszi fel a kérdést Jézus a mai evangélium szerint, amikor Keresztelő János tanítványai nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartanak böjtöt, holott ők és a farizeusok tanítványai is megtartják a böjti szokásokat. Az Úr szemében tehát a böjt szomorúságot, gyászt jelent, aminek véleménye szerint most, amíg ő a világban van, nincs itt az ideje. E ponton nyer valójában új értelmet és mély lelki tartalmat a böjt: már nem a gyász és a szomorúság kifejezése és nem csupán segélykiáltás Isten felé, hanem a várakozás kifejezése. Böjttel várjuk az Urat, a vele való találkozást.
© Horváth István Sándor
Uram,
Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
megbántottalak!
Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!
Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!