EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról:
Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt
nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában,
nagyobb,mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól
mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és
a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok,Illés
ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!
![[Mt 11,11-15]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Mt%2011,11-15].jpg)

Keresztelő Jánosról, a puszta emberéről beszél Jézus a mai
evangéliumban. A Jézus előtti évszázadokban számos próféta mondott
jövendölést a messiás jöveteléről. Keresztelő János amiatt tekinthető
különlegesnek, hogy az ószövetségi idők utolsó prófétájaként ő
hirdethette meg a nép számára a Messiás érkezését, ő mutathatott rá
Jézusra, a Megváltóra.
Az adventben egyrészt a Megváltó előhírnökeként tekintünk Keresztelő Jánosra, másrészt életviteléből szeretnénk tanulni, azt szeretnénk lelki értelemben utánozni. Adventben mindannyian kivonulunk egy jelképes pusztába. Nem költözünk el otthonról egy vidéki tanyára, ahol senki nem zavar bennünket, nem hagyjuk el e hetekben munkahelyünket és családunkat, de mégis keressük a pusztát. Azt a helyet, ahol elcsendesedhetünk. A helyet, ahol magunkban lehetünk, magunkba tekinthetünk. Keressük a pusztát, ahol Isten vár bennünket. Lehet, hogy e lelki pusztában magányosnak, magunkra maradottnak érezzük magunkat. Lehet, hogy hiányoljuk kapcsolatainkat, megszokott cselekedeteinket. Lehet, hogy lelki ürességet, lelki szárazságot érzünk. Lehet, hogy ránk nehezedik a fáradtság, eluralkodik rajtunk a kimerültség. De biztosak lehetünk abban, hogy ezekben az adventi, pusztai napokban Isten velünk van. Érdemes keresni a vele való találkozás csendes perceit.
© Horváth István Sándor
Az adventben egyrészt a Megváltó előhírnökeként tekintünk Keresztelő Jánosra, másrészt életviteléből szeretnénk tanulni, azt szeretnénk lelki értelemben utánozni. Adventben mindannyian kivonulunk egy jelképes pusztába. Nem költözünk el otthonról egy vidéki tanyára, ahol senki nem zavar bennünket, nem hagyjuk el e hetekben munkahelyünket és családunkat, de mégis keressük a pusztát. Azt a helyet, ahol elcsendesedhetünk. A helyet, ahol magunkban lehetünk, magunkba tekinthetünk. Keressük a pusztát, ahol Isten vár bennünket. Lehet, hogy e lelki pusztában magányosnak, magunkra maradottnak érezzük magunkat. Lehet, hogy hiányoljuk kapcsolatainkat, megszokott cselekedeteinket. Lehet, hogy lelki ürességet, lelki szárazságot érzünk. Lehet, hogy ránk nehezedik a fáradtság, eluralkodik rajtunk a kimerültség. De biztosak lehetünk abban, hogy ezekben az adventi, pusztai napokban Isten velünk van. Érdemes keresni a vele való találkozás csendes perceit.
© Horváth István Sándor

Mutasd meg, Uram, a Szegénységet, amelyet annyira szerettél!
Irgalmas Jézus, légy irgalommal irántam, teljesen eltölt a vágy Úrnőm, a
Szegénység után, aki nélkül nem lelek nyugalmat. Te lobbantottad fel,
Uram, szívemben az érte epedő szerelmet, add meg hát a jogot is, hogy
enyém lehessen! Arra vágyom, hogy ebben a kincsben legyek gazdag!
Állhatatosan kérlek, had lehessen mindig az enyém! Uram, Jézus, Te
egészen szegény voltál, s így én sem kívánok e földön semmit sem a
sajátomnak mondani, és csak abból akarok élni, amit felebarátaim adnak
nekem!
Assisi Szent Ferenc
Assisi Szent Ferenc