EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja
béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: 'Gyere ide
tüstént, és ülj asztalhoz.' Nem ezt mondja-e inkább: 'Készíts nekem
vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán
majd ehetsz és ihatsz te is?' S talán megköszöni a szolgának, hogy
teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit
parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak
azt tettük, ami a kötelességünk volt.
A szó legszorosabb értelmében azt nevezzük szolgálatnak, amikor a
szolga, tehát egy alárendelt személy, ura rendelkezésére áll bizonyos
feladatok elvégzésében. Ha ez nem megfelelő ellenszolgáltatás fejében
történik, hanem valaki kihasználja a másikat, akkor ez megalázó,
emberhez méltatlan szolgaság.
Tágabb értelemben más emberek javára vagy érdekében végzett munkát nevezünk szolgálatnak, amelynél már nincs a személyek között semmiféle különbség. Ebben az esetben nem megalázó a szolgálat, hanem nagylelkű, nemes lelkű cselekedet a szolgáló személy részéről. A szolgálat általában anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szívességből történik, és az Istennek végzett szolgálat is éppen így válik igazán értékessé. Az Isten szolgája címet nem emberek adják elismerésként valakinek, hanem maga Isten tünteti ki ezzel mindazokat, akik engedelmeskednek neki.
Isten szolgálatában mindig Jézus a példaképünk, aki üdvösségünk szolgája lett. A szolgálat értékéről megfeledkező, s helyette inkább az uralkodásra törekvő ember számára maga Jézus ad példát. Ő a mennyei Atya engedelmes szolgájának bizonyult, amikor küldetését teljesítve feláldozta magát a kereszten. Ugyanakkor az embereket, megváltásunkat is szolgálta önfeláldozásával.
Isten szolgálatában áll-e az életem? Krisztusnak szolgálok-e minden segítségre szorulóban? Tudom-e önzetlenül szolgálni embertársaimat?
© Horváth István Sándor
Tágabb értelemben más emberek javára vagy érdekében végzett munkát nevezünk szolgálatnak, amelynél már nincs a személyek között semmiféle különbség. Ebben az esetben nem megalázó a szolgálat, hanem nagylelkű, nemes lelkű cselekedet a szolgáló személy részéről. A szolgálat általában anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szívességből történik, és az Istennek végzett szolgálat is éppen így válik igazán értékessé. Az Isten szolgája címet nem emberek adják elismerésként valakinek, hanem maga Isten tünteti ki ezzel mindazokat, akik engedelmeskednek neki.
Isten szolgálatában mindig Jézus a példaképünk, aki üdvösségünk szolgája lett. A szolgálat értékéről megfeledkező, s helyette inkább az uralkodásra törekvő ember számára maga Jézus ad példát. Ő a mennyei Atya engedelmes szolgájának bizonyult, amikor küldetését teljesítve feláldozta magát a kereszten. Ugyanakkor az embereket, megváltásunkat is szolgálta önfeláldozásával.
Isten szolgálatában áll-e az életem? Krisztusnak szolgálok-e minden segítségre szorulóban? Tudom-e önzetlenül szolgálni embertársaimat?
© Horváth István Sándor
Ó, Anyánk, ki ismered az Egyház és a világ szenvedéseit és
reményeit, állj gyermekeid mellett az élet mindennapos próbatételeiben,
és segíts, hogy közös erőfeszítéseink hatására a sötétség ne borítsa el a
világosságot.
Szent II. János Pál pápa
Szent II. János Pál pápa