ADVENT VÁRÁS
Az Advent várakozásteljes, sejtelmes idő. Jól illik hozzá az a
novemberi, decemberi reggel, mely nem tud kibontakozni ködből s
sötétségből; elnyújtja a lélek vágyát is. E hosszú elnyújtott keltegetés
egyszersmind kikezdés; az egyházi év Adventtel kezdődik. Kópiázza a
Krisztus előtti évek borongós homályát. Tehát várakozás, keltegetés,
kikezdés, ezek az Advent jellegei, melyeket Szent Pál is említett: 'Nox
praecessit, dies appropinquavit...' tűnik az éj, hasad a nap; ébredjünk
erőteljes, szent életre, mely Krisztus felé siet.
Várakozunk, mert az Úr jön; boldog a szolga, ki Urát várja. Vigília az élet, szent virrasztás; virrasztó éje az evangéliumi jegyeseknek: 'Olajjal telt lámpák velünk, Jézus elé siethetünk'. Virrasztó éje a nagy ünnepeknek, mikor Krisztust tényleg meglátjuk. Gót dómnak kapuzatában állunk; próféták, apostolok s az evangélium kerubjai várnak ránk; de a kapu még zárva van; az élet izgalma fut végig rajtunk. Expectantes beatam spem 'várván a boldog reményt'... várakozunk, reménykedünk, szemünk az örök világosság kapuin függ... Jöjj el Úr Jézus.
Készülünk. Először is egy szent, kedves ünnepre, a kegyelmek, az ajándékok ünnepére, a szent Karácsonyra. Három gyakorlatra lesz gondunk: a) penitenciára, hogy tiszta legyen a szívünk;
b) összeszedettségre, hogy valamint a természet most magába vonul és készül új tavaszra: mi is magunkba térve jobban lássunk s erősebben akarjunk; c) a természetfölötti élet vágyainak ébresztésére: 'harmatozzatok égi magasok... Isten, én Istenem, hozzád ébredek... nem felejtlek.'
Különösen pedig ismét kezdők akarunk lenni. Jézus buzdít: Kezdj! Mint ahogy a napsugár sziporkázik a zúzmarás fák bóbitáin s ingerkedve süt be jégvirágos ablaktáblákon át szobánkba, mintha fölszólítana: kezdjünk hát élni; úgy Krisztus. Kezdjünk sokszor! Furcsa kívánság, de rendkívül fontos. A kezdetnek sajátlagos mozgalma s lendülete van. Még nem ismer fáradtságot s csalódást. Van kedve. Gondolj a kikelet kezdetére; hajt a százéves tölgy és bükk is: puhul, fakad a kenettől. Nem hajtana, ha kemény és száraz maradna. Az Isten keni föl a lelket... 'propterea unxit te Deus...' a jó kedv kenetével 'oleo laetitiae'. Nagy a föladatunk; a kezdet kezdetén állunk. Szent Pállal, amik előttünk vannak, azok után törekszünk! (Prohászka: ÖM, 6:6; 14)
Várakozunk, mert az Úr jön; boldog a szolga, ki Urát várja. Vigília az élet, szent virrasztás; virrasztó éje az evangéliumi jegyeseknek: 'Olajjal telt lámpák velünk, Jézus elé siethetünk'. Virrasztó éje a nagy ünnepeknek, mikor Krisztust tényleg meglátjuk. Gót dómnak kapuzatában állunk; próféták, apostolok s az evangélium kerubjai várnak ránk; de a kapu még zárva van; az élet izgalma fut végig rajtunk. Expectantes beatam spem 'várván a boldog reményt'... várakozunk, reménykedünk, szemünk az örök világosság kapuin függ... Jöjj el Úr Jézus.
Készülünk. Először is egy szent, kedves ünnepre, a kegyelmek, az ajándékok ünnepére, a szent Karácsonyra. Három gyakorlatra lesz gondunk: a) penitenciára, hogy tiszta legyen a szívünk;
b) összeszedettségre, hogy valamint a természet most magába vonul és készül új tavaszra: mi is magunkba térve jobban lássunk s erősebben akarjunk; c) a természetfölötti élet vágyainak ébresztésére: 'harmatozzatok égi magasok... Isten, én Istenem, hozzád ébredek... nem felejtlek.'
Különösen pedig ismét kezdők akarunk lenni. Jézus buzdít: Kezdj! Mint ahogy a napsugár sziporkázik a zúzmarás fák bóbitáin s ingerkedve süt be jégvirágos ablaktáblákon át szobánkba, mintha fölszólítana: kezdjünk hát élni; úgy Krisztus. Kezdjünk sokszor! Furcsa kívánság, de rendkívül fontos. A kezdetnek sajátlagos mozgalma s lendülete van. Még nem ismer fáradtságot s csalódást. Van kedve. Gondolj a kikelet kezdetére; hajt a százéves tölgy és bükk is: puhul, fakad a kenettől. Nem hajtana, ha kemény és száraz maradna. Az Isten keni föl a lelket... 'propterea unxit te Deus...' a jó kedv kenetével 'oleo laetitiae'. Nagy a föladatunk; a kezdet kezdetén állunk. Szent Pállal, amik előttünk vannak, azok után törekszünk! (Prohászka: ÖM, 6:6; 14)
Forrás ~ Internet
