Szent Lőrinc diakónus és vértanú ~ augusztus 10.

Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte és a szegényeket gondozta.
Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan kérdezte: 'Atyám, hová mész fiad nélkül?' De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte. Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának.

'Szent Lőrinc példája a szolgálat példája.

 Egészen Isten szolgálta a vértanúságig. 

Én is szeretném egészen Istennek adni magamat. 

Egészen Őt szolgálni szavaimmal, tetteimmel.'

'Istenünk, ki Szent Lőrinc diákonust az irántad való szeretettel
képessé tetted arra, hogy hűségesen szolgáljon neked és elszenvedje a vértanúságot, kérünk, taníts meg minket is hozzá hasonlóan szeretni, és segíts, hogy amit tőle megtanultunk, azt tettekre is váltsuk! '

Forrás ~ Internet