EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta
tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették
lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten
pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek
magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz.
Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka
közepén egyszerre kiáltás hangzott: 'Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!'
Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A
balgák kérték az okosakat: 'Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink
kialvóban vannak!' Az okosak ezt válaszolták: 'Nem lehet, nehogy nekünk
is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és
vegyetek magatoknak!' Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény,
és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig
bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: 'Uram, Uram!
Nyiss ajtót nekünk!' De ő így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek, nem
ismerlek titeket!' Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot,
sem az órát!
Jó néhány teológiai írásban találkozunk azzal a gondolattal, hogy
napjaink embere nem foglalkozik az örök élettel, az üdvösséggel, mintha
kihalt volna tudatukból az örökkévalóság vágya. Életvitelükön erősen
látszik, hogy valóban csak a mának élnek, s tovább nem gondolkoznak.
Papként, emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, hogy sokakból eltűnt a személyes üdvösségükért való aggódás, s nem gondolnak arra, hogy milyen sors vár rájuk a halál után. Ehelyett inkább az evilági életre koncentrálnak s még jó, ha egyszer eljutnak oda, hogy megkérdezik maguktól, mi az életük értelme és célja. Aki már felteszi magának ezt a kérdést, annak el lehet mondani, amit Jézustól tudunk: életünk akkor lesz értelmes, ha szeretetből másoknak adjuk, s életünk végső célja maga az örök üdvösség. Törekedjünk úgy szeretni mindenkit, ahogyan Jézus szeretett minket, hogy így teljesítsük parancsát és eljussunk az örök életre.
Az okos és a balga szüzek evangéliumi példája a felkészülésre és az előrelátásra figyelmeztet minket. A keresztény okosság és bölcsesség azt jelenti, hogy sosem feledkezünk meg legfőbb célunkról. Az üdvözülés jövőbeli eseménye és reménye hatással van jelen életemre, s úgy igyekszem élni, hogy Isten ezen üdvözítő terve velem is megvalósuljon. De valóban törekszem-e az üdvösségre?
© Horváth István Sándor
Papként, emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, hogy sokakból eltűnt a személyes üdvösségükért való aggódás, s nem gondolnak arra, hogy milyen sors vár rájuk a halál után. Ehelyett inkább az evilági életre koncentrálnak s még jó, ha egyszer eljutnak oda, hogy megkérdezik maguktól, mi az életük értelme és célja. Aki már felteszi magának ezt a kérdést, annak el lehet mondani, amit Jézustól tudunk: életünk akkor lesz értelmes, ha szeretetből másoknak adjuk, s életünk végső célja maga az örök üdvösség. Törekedjünk úgy szeretni mindenkit, ahogyan Jézus szeretett minket, hogy így teljesítsük parancsát és eljussunk az örök életre.
Az okos és a balga szüzek evangéliumi példája a felkészülésre és az előrelátásra figyelmeztet minket. A keresztény okosság és bölcsesség azt jelenti, hogy sosem feledkezünk meg legfőbb célunkról. Az üdvözülés jövőbeli eseménye és reménye hatással van jelen életemre, s úgy igyekszem élni, hogy Isten ezen üdvözítő terve velem is megvalósuljon. De valóban törekszem-e az üdvösségre?
© Horváth István Sándor
Uram, te nem feded föl eljöveteled napját, hogy mindig virrasszunk
és készen álljunk a harcra, és állhatatosan gyakoroljuk az erényeket.
Azt akarod, hogy állandó várakozásban éljünk és mindig buzgók legyünk.
Ezért hagysz minket bizonytalanságban a vég felől. Biztosak lévén
eljöveteledben, kérünk, hadd virrasszunk, hogy eljöveteled ne érjen
meglepetésként!
Aranyszájú Szent János
Aranyszájú Szent János