Assisi Szent Ferenc ~  Fényben tündökölve

Így köszöntelek: Fenséges!

Így – mert a Te neved:

Minden világok felett álló Fenség,

Köszöntelek szívemmel, Hatalmas Isten!

A Te neved Áldás,

A Te neved Jóság,

A Te neved Szeretet.

Áldott minden alkotásod, elsőként: a Nap,

Ki Legfényesebb gyermekedként

Ölelő világosságodat ontja ránk,

Kifogyhatatlanul szikrázó erejével.

Jóságod a Hold ezüstfényével

Érkezik hozzánk, és tündököl

A föld sötétlő felén – Általad,

Kiben minden Fény,

És Általad minden fénnyé válik bennünk.

Világokat egymáshoz fonó Szereteted

Öleli eggyé az összeérő lombú fákat,

A virágokat, az állatokat és az embert.

A virágok kelyhén áldásod csillan,

A föld mélyéből jóságod tör elő,

Az emberi szív rejtekéből

A Te hatalmas fényed árad felénk.

A szép és erős és vidám ember is

Áldásod, Jóságod, Szereteted gyermeke,

Kinek szemében tüzed csillan.

Erőnk a Te fenséges szíved ragyogása,

Hitünk a Te fenséges szíved Jósága,

Szeretetünk a Te fenséges szíved áldása

Bennünk.

Emberi fény és emberi sötét közt

bukdácsolunk,

A fénylő úton a fénytől,

A sötétben a sötétlő feketétől

vakul el szemünk.

És Te elküldted közénk a békét,

A bajok s a szomorúság tűrését,

Mint fölséges koronát, melyet

A Te hatalmas fényedből fontál.

És Te elküldted hozzánk a bátorságot,

Melyből erőt merít a bátortalan,

Mint fölséges koronát, melyet

A Te hatalmas fényedből fontál.

És Te elküldted nekünk a hitet, a hűséget

Általuk látjuk szépnek a föld fekete redőit,

És szomorú bokrainkon a Te jóságod –

Mint fölséges korona, melyet

A Te hatalmas fényedből fontál –

Hajt örökkön zöldellő leveleket.