EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy
melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a
tanítványok elmondták neki: 'Láttuk az Urat.' De ő így szólt: 'Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!'
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: 'Békesség nektek!' Tamásnak pedig ezt mondta: 'Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt' Tamás így válaszolt: 'Én Uram, én Istenem!' Jézus ezt mondta neki: „ó'Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!'
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: 'Békesség nektek!' Tamásnak pedig ezt mondta: 'Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt' Tamás így válaszolt: 'Én Uram, én Istenem!' Jézus ezt mondta neki: „ó'Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!'
![[Jn 20,24-29]](http://evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Jn%2020,24-29].jpg)

Az evangéliumok csupán néhány jelenetet őriztek meg Tamás apostollal
kapcsolatban. Ezek közül az egyik legérdekesebb, amikor Jézus elindul
barátjához, Lázárhoz, akit feltámaszt a halálból. Ekkor Tamás nagy
lelkesedésében azt mondja apostoltársainak, hogy 'Menjünk, és haljunk
meg vele!' (Jn 11,16). Kijelentésében benne van, hogy már sejti a
tanítványi élet lényegét: együtt élni és halni a Mesterrel. Kész arra,
hogy akár az életét is odaadja Jézusért, akit megismert. Jézus
tanítványaiként nekünk is e cél felé kell haladnunk. Ha ővele élek a
földön, halálomban is vele fogok találkozni, s ő fog feltámasztani az
Istennel való örök életre.
Egy másik alkalommal, amikor az utolsó vacsorán Jézus az ő távozásáról beszél, Tamás megjegyzi: 'Uram azt sem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?' (Jn 14,4). E kérdés kapcsán fejti ki Jézus, hogy ő az út, aki az Atyához vezet. Tamás tehát ha nem értett valamit, bátran kérdezett. Legyen nekünk is bátorságunk a szívünkben megfogalmazódó kérdésekkel Isten elé állni!
Harmadikként pedig említsük meg Tamás kételkedésének és megbizonyosodásának esetét, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Egy érdekes mozzanatra szeretném most felhívni a figyelmet. Az embereket általában arcukról ismerjük fel. Tamás viszont nem Jézus arcát akarja bizonyítékként látni, hanem a sebhelyeket. Bizonyítékot akarván csupán a Jézus kezén, lábán, oldalán lévő sebeket említi és semmi mást. E sebek tehát a feltámadt Krisztus igazi ismertetőjegyei Tamás számára s az én számomra is.
© Horváth István Sándor
Egy másik alkalommal, amikor az utolsó vacsorán Jézus az ő távozásáról beszél, Tamás megjegyzi: 'Uram azt sem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?' (Jn 14,4). E kérdés kapcsán fejti ki Jézus, hogy ő az út, aki az Atyához vezet. Tamás tehát ha nem értett valamit, bátran kérdezett. Legyen nekünk is bátorságunk a szívünkben megfogalmazódó kérdésekkel Isten elé állni!
Harmadikként pedig említsük meg Tamás kételkedésének és megbizonyosodásának esetét, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Egy érdekes mozzanatra szeretném most felhívni a figyelmet. Az embereket általában arcukról ismerjük fel. Tamás viszont nem Jézus arcát akarja bizonyítékként látni, hanem a sebhelyeket. Bizonyítékot akarván csupán a Jézus kezén, lábán, oldalán lévő sebeket említi és semmi mást. E sebek tehát a feltámadt Krisztus igazi ismertetőjegyei Tamás számára s az én számomra is.
© Horváth István Sándor
