Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet;

 és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba:

 és ne légy hitetlen, hanem hívő. 

És felele Tamás és monda néki: 'Én Uram és én Istenem!'   
Monda néki Jézus: 'Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.'
János 20;27-29 

'Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!'

Tamás apostol a mai evangélium kulcsszereplője. Ő testesíti meg korunk kételkedő, istenkereső emberét. Számára Jézus nem hozta meg a győzelmet a halál felett. Itt a kétség már nem egy egészséges kereső ember magatartása, hanem a tudathasadásig menő betegé. Az apostolok is zárt ajtók mögött bujkálnak a zsidóktól. János evangéliumában húsvét elválaszthatatlan pünkösdtől. Jézus már akkor kiárasztja lelkét a világra, amikor a kereszten meghalt.

   Tamás apostol utolsónak érkezik meg ebben az evangéliumi jelenetben. Nem tudja elfogadni apostoltársai tanúskodását. Az apostolok zárt ajtók mögött várakoznak az Úr Jézussal való találkozás után is. Az atya Ígérete, a Vigasztaló még nem áradt ki rajtuk. A bezárkózás egy félelem miatti reflex. Az apostolok félnek, mert még nem tudják milyen következményei lesznek a feltámadásnak.

   Jézus nekik adja a Szentlelket, és oldó-kötő hatalommal ruházza fel őket. Ezek után már bátran kimehetnek a világba. Nincs okuk a félelemre, már Tamás apostol is meggyőződik a feltámadás valóságáról. Hitünk nem zárkózhat be templomaink falai közé. Az élő hit szétosztja önmagát. A hit nemcsak keveseknek a kitüntetett kiváltásága, húsvét óta mindenki meg van híva ennek a befogadására.

T. Ráduly István Zsolt, Gyergyószentmiklós

Forrás ~ Internet