EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Jézus így tanított a hegyi beszédben: 'Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!'
A világosság hasonlata a hiteles keresztény életpélda felmutatását jelenti. Nem öntelt gőg, hivalkodás vagy magamutogatás ez, hanem Krisztus szerény és szelíd képviselete a világban. Olyan tanúságtétel, amelynek eredménye nem az, hogy az érintett személy elismerést kap a világtól, hanem az, hogy az általa tett jótetteket látva Istent fogják magasztalni az emberek.
A két példázat lezárásaként Jézus azt kéri az őt követőktől, hogy jócselekedeteikkel szerezzenek dicsőséget az Atyának, folytatva az ő művét, tanúságtételét. Isten minket is úgy szeret, ahogy Fiát, Jézust. Mi is ugyanúgy Atyánknak szólíthatjuk Istent, miként Jézus tette. S Isten tőlünk is ugyanazt várja, mint Fiától: szerezzünk dicsőséget neki jócselekedeteinkkel. Ez a küldetésem, így válok sóvá és világossággá.
© Horváth István Sándor