33. ZSOLTÁR ~ 'Áldom az Urat minden időben'
'Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban
dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az
Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá
és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény
kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.
Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek
meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne
bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget,
akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat
keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat
kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen
csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt
kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.
De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a
földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden
szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört
szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az
igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden
csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s
megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja,
és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.'