EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2014. február 13. – Csütörtök

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.

[Mk 7,24-30]

Elmélkedés
A mai evangéliumban folytatódik a gyógyítások sorozata, mégpedig egy nagyon érdekes csodával. Itt valójában nem a csoda megtörténte áll az elbeszélés középpontjában, hanem az asszony és Jézus párbeszéde. Jézus segítségét egy pogány, egy nem zsidó származású asszony kéri lánya érdekében, akit a gonosz lélek gyötör. Jézus válaszából olyasmi tűnik ki, mintha kizárná a pogányokat a csodákból. De az asszony nem adja fel, és visszautasítva ezt az értelmezést tovább könyörög, mert hiszi, hogy nem csupán egyesek kiváltsága a gyógyulás lehetősége, hanem az ő pogány lányával is megtörténhet az, ami másokkal. Ez a kitartó kérés meghozza eredményét. Jézus segít, s ennek köszönhetően megszabadul a lány a gonosztól.
Kérő imádságainkban mi is nagyon sokszor fordulunk hasonló módszerrel Istenhez. A kérő imának kitartónak kell lennie, de nem szabad erőszakosságba hajlania. A kettő között nehéz megvonni a határt, de úgy tűnik, hogy akkor imádkozunk helyesen, ha nem követelőzünk, hanem elfogadjuk Isten akaratát. Ne csupán abban higgyünk, hogy Isten minden kérésünket teljesíteni tudja, hanem abban is, hogy jól tudja mire van szükségünk lelkünk üdvössége érdekében, és csak azokat a kéréseinket teljesíti, amelyek valóban a javunkat szolgálják. A hit és a kitartó kérés Isten segítségét eredményezi.
© Horváth István Sándor

Imádság Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.