EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

---

Az apostolok Jézustól, a Mestertől indultak el és hozzá térnek vissza. Ő bízta meg őket, hogy nevében tanítsanak, gyógyítsák a betegeket és kiűzzék az emberekből a gonosz lelkeket. Nem a maguk igazságát hirdetik, s nem a maguk emberi erejével cselekszenek, hanem Jézus isteni szava szólal meg bennük és az ő irgalmassága jelenik meg tetteikben. Jézus figyelmességének két jeléről számol be a mai evangélium. Először is észreveszi, hogy missziós útjukról visszaérkező tanítványai elfáradtak a munkában és pihenésre van szükségük, mint mindenkinek, aki odaadással fáradozik munkája során.
Jézus azonban nem csupán a testi igényeket figyeli, hanem látja azt is, ha lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének második jele, hogy észreveszi az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit. Nem menekül el az őt kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket, azt nyújtva nekik, amire valóban szükségük van.
Jézus figyelmes szeretete a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor hétről hétre egy kis pihenésre és lelki feltöltődésre hív minket. A vasárnapi szentmise jó alkalom arra, hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig lelkünket is táplálja tanításának igazságával, az evangéliummal, valamint Szent Testével, az Oltáriszentséggel. Jézustól indulok, hogy teljesítsem heti feladataimat és hozzá térek vissza.
© Horváth István Sándor

---

Mennyei Atyánk, irgalom Istene! Nagy alázattal és bűneink beismerésével indulunk feléd. Tudatában vagyunk annak, hogy megbántottunk téged, s csak tenálad lelhetünk irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele. Taníts meg minket arra, hogy mindig meg tudjunk bocsátani embertársaimnak, így fejezve ki szeretetünket feléjük. Tégy minket a szeretet és az irgalmasság hirdetőivé, hogy mindenki elindulhasson feléd, az irgalomban gazdag Atya felé. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!