EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS ~ SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ ÜNNEPÉN
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig
szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki
gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Karácsony másnapján Egyházunk első vértanúját, Szent Istvánt
ünnepeljük. Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei írásában
részletesen és hosszan írja le István történetét (6. és 7. fejezet).
Ebből kiderül, hogy ő is ahhoz a hét férfiból álló csoporthoz tartozik,
akiket az apostolok bíztatására a hívek maguk közül kiválasztanak, hogy
az adományok osztásánál segédkezzenek, s ennek köszönhetően maguk az
apostolok jobban az igehirdetésnek szentelhessék életüket. Lukács így
jellemzi a hét személyt: „jó hírben álló, Szentlélekkel és bölcsességgel
eltelt” férfiak, illetve István esetében hozzáteszi, hogy „eltöltötte
őt a hit.”
Azért fontos ez a kijelentés, mert a történet során ezt követően jelennek meg István ellenfelei, akiket eltöltött az irigység, a gyűlölet, a féltékenység. Maga István mondja hozzájuk intézett beszéde végén, hogy „mindig ellenálltak a Szentléleknek.” Ellenállásuk, gyűlöletük odáig vezet, hogy halálra ítélik és megkövezik Istvánt. Vértanúhalálának leírása pontosan megjelöli az utat, ahová a Krisztushoz való hűség, a hitben való kitartás vezet, ugyanis halála pillanatában István szemét az égre emelve meglátta Isten dicsőségét és az Emberfiát, azaz Jézust a mennyben. Ő tehát végigjárta a hit útját, és a döntő pillanatban kiállta a próbát s méltó lett arra, hogy Jézusért életét áldozza. Nem tagadta meg hitét, hanem hűséges maradt. Ha hűségesek maradunk, az üdvösségre jutunk.
© Horváth István Sándor
Azért fontos ez a kijelentés, mert a történet során ezt követően jelennek meg István ellenfelei, akiket eltöltött az irigység, a gyűlölet, a féltékenység. Maga István mondja hozzájuk intézett beszéde végén, hogy „mindig ellenálltak a Szentléleknek.” Ellenállásuk, gyűlöletük odáig vezet, hogy halálra ítélik és megkövezik Istvánt. Vértanúhalálának leírása pontosan megjelöli az utat, ahová a Krisztushoz való hűség, a hitben való kitartás vezet, ugyanis halála pillanatában István szemét az égre emelve meglátta Isten dicsőségét és az Emberfiát, azaz Jézust a mennyben. Ő tehát végigjárta a hit útját, és a döntő pillanatban kiállta a próbát s méltó lett arra, hogy Jézusért életét áldozza. Nem tagadta meg hitét, hanem hűséges maradt. Ha hűségesek maradunk, az üdvösségre jutunk.
© Horváth István Sándor
Uram, Jézus! Te vagy a fény, a világosság, a remény és a vigasztalás
számomra. Te vagy az Atya ajándéka. Te vagy a szeretet megnyilvánulása.
Te valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szüless meg bennem! Élj
bennem! Halj meg bennem! És egykor támadj fel bennem az örök életre!