EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A KEGYELEM BOLDOGSÁGÁRÓL
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből,
Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged,
Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és
okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett
neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak
az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú
ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön
nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom
nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de
nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Jézus mai evangéliumban olvasott imájából megtudjuk, hogy Isten
rejtve marad azok előtt, akik önmagukat bölcsnek tartják, és úgy
gondolják, hogy nincs szükségük Istenre. De feltárja önmagát
mindazoknak, akik lélekben gyermekké, kicsinnyé válva nyitott szívvel
közelednek hozzá. Figyeljük csak meg adventben a gyerekeket! Milyen
izgalommal várják a karácsonyt. Mennyi kérdést tesznek fel ilyenkor,
hogy a karácsony titokzatosságát felfedjék. Szeretnék siettetni az időt,
mert bennük van a gyermekek türelmetlensége. Sok esetben a felnőttek is
siettetnék az időt, de ők inkább talán azt várják, hogy túl legyenek az
ünneplésen és az ünneppel járó teendőkön. A gyerek viszont nem az ünnep
elmúltát várja, hanem magát az ünnepet, a karácsonyt.
Már most, az adventi időszak kezdetén ébresszük fel magunkban a gyermeki lelkületet! Emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, amely néhány éve vagy évtizede lehetett. Hogyan vártam akkor a karácsonyt? Él-e bennem most is gyermeki kíváncsiság, érdeklődés Isten titka iránt? Gyermeki szívvel, gyermeki lélekkel felismerhetjük a jászolban fekvő gyermekben az isten Fiát. Nem fogunk isteni hatalmat, fenséget vagy gazdagságot látni, csak szegénységet és egyszerűséget. Boldogok leszünk, mert életünkbe örömet és békét hoz a betlehemi Gyermek. Boldogok leszünk, ha befogadjuk őt, és úgy tekintünk rá, mint a mennyei Atya karácsonyi ajándékára.
© Horváth István Sándor
Már most, az adventi időszak kezdetén ébresszük fel magunkban a gyermeki lelkületet! Emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, amely néhány éve vagy évtizede lehetett. Hogyan vártam akkor a karácsonyt? Él-e bennem most is gyermeki kíváncsiság, érdeklődés Isten titka iránt? Gyermeki szívvel, gyermeki lélekkel felismerhetjük a jászolban fekvő gyermekben az isten Fiát. Nem fogunk isteni hatalmat, fenséget vagy gazdagságot látni, csak szegénységet és egyszerűséget. Boldogok leszünk, mert életünkbe örömet és békét hoz a betlehemi Gyermek. Boldogok leszünk, ha befogadjuk őt, és úgy tekintünk rá, mint a mennyei Atya karácsonyi ajándékára.
© Horváth István Sándor
Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi
világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te
vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény
világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező
alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád
vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból
születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem, benned, a
betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden
embert.Amen.