EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS ISTEN SZÁNDÉKÁRÓL
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki
azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak
az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és
tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára
építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a
házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki
hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga
emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz
lett belőle.”
Gyerekkorunk bizonyára egyik legérdekesebb példázatát olvassuk
Jézustól a mai evangéliumban, amelynek igazságát fiatalként, felnőttként
vagy idősként az élet sok-sok területén megtapasztalhattuk már. A
homokra épült ház könnyedén összeomlik a viharos időben, de az a ház,
amelynek szikla az alapja, minden viszontagságot kibír.
Vonatkoztathatjuk e hasonlatot nemzetünkre, családunkra vagy személyes
életünkre. Ha Jézus Krisztus, az ő tanítása, az evangélium igazsága a
szikla, akkor az egyén és a közösség kiállja a viszontagságokat. A
példázat figyelmeztet minket, hogy nem elegendő hallgatni, ismerni a
tanítást, hanem aszerint is kell élni.
Amikor ezekben a decemberi, adventi napokban az Isten-látás vágyával elindulunk Betlehem felé, felmerül bennünk a kérdés: Vajon elegendő, ha Jézus tanítását hallgatjuk? Vajon elégedett lesz velünk a Gyermek, ha szóban megvalljuk hitünket? Mindez kevésnek tűnik, hiszen Jézus szerint csak az jut be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Egész életünket neki kell adnunk, hallgatnunk és élnünk kell tanítását.
Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nem csupán látni akarjuk a jászolban fekvő újszülöttet, hanem egész életünket rá merjük bízni. Ajándékozzuk önmagunkat egészen Istennek, aki szeretetből nekünk ajándékozta a betlehemi Gyermeket! Törekedjünk Isten szándékainak megismerésére és teljesítésére!
© Horváth István Sándor
Amikor ezekben a decemberi, adventi napokban az Isten-látás vágyával elindulunk Betlehem felé, felmerül bennünk a kérdés: Vajon elegendő, ha Jézus tanítását hallgatjuk? Vajon elégedett lesz velünk a Gyermek, ha szóban megvalljuk hitünket? Mindez kevésnek tűnik, hiszen Jézus szerint csak az jut be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Egész életünket neki kell adnunk, hallgatnunk és élnünk kell tanítását.
Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nem csupán látni akarjuk a jászolban fekvő újszülöttet, hanem egész életünket rá merjük bízni. Ajándékozzuk önmagunkat egészen Istennek, aki szeretetből nekünk ajándékozta a betlehemi Gyermeket! Törekedjünk Isten szándékainak megismerésére és teljesítésére!
© Horváth István Sándor
