EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS AZ ISTENI SZERETETRŐL
Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut.
Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított
minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken,
megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli
juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az
aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön
munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és
hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és
meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és
megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz!
Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok
betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,
űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Az Isten országát hirdető és betegeket gyógyító Jézussal találkozunk
a mai evangéliumban, aki látva az igazságra éhező vagy gyógyulni vágyó
emberek tömegeit, tizenkét tanítványát azzal bízza meg, hogy az ő
nevében tanítsanak és gyógyítsanak, azaz közreműködjenek küldetése
teljesítésében. A Tizenkettő örömmel indul, s minden bizonnyal még
nagyobb örömmel tapasztalja meg, hogy munkájuk hatékony, az Úr nevében
végzett szolgálat valóban gyümölcsöző.
Az adventi időben Jézus Krisztus születésének ünnepére készülünk. Várjuk, hogy újra belépjen emberi világunkba. Az Úr jövetele valóban örömhír az egész emberiség számára, amiről mi, keresztények nem hallgathatunk. A reményvesztetteknek, a csalódottságból kiutat keresőknek, az isteni igazságra szomjazóknak, a megváltást és megbocsátást váróknak érdemes volna elmondanunk az örömhírt: Közeledik a Megváltó! Jézus születése azt jelzi, hogy Isten nem hagy magunkra minket, s nem engedi, hogy bűneink miatt a kárhozatra jussunk. Jézus küldetése hozzánk, az „elveszett juhokhoz,” a bűnösökhöz szól. A mi Urunknak az a szándéka, hogy visszavezessen minket az Atya szeretetébe. Örüljünk annak, hogy Isten keres minket, s higgyünk abban, hogy ránk talál! Imádkozva kérjük: Jöjj el, Urunk, Megváltónk és Üdvözítőnk! Jöjj el, és mutasd meg szeretetedet minden embernek!
© Horváth István Sándor
Az adventi időben Jézus Krisztus születésének ünnepére készülünk. Várjuk, hogy újra belépjen emberi világunkba. Az Úr jövetele valóban örömhír az egész emberiség számára, amiről mi, keresztények nem hallgathatunk. A reményvesztetteknek, a csalódottságból kiutat keresőknek, az isteni igazságra szomjazóknak, a megváltást és megbocsátást váróknak érdemes volna elmondanunk az örömhírt: Közeledik a Megváltó! Jézus születése azt jelzi, hogy Isten nem hagy magunkra minket, s nem engedi, hogy bűneink miatt a kárhozatra jussunk. Jézus küldetése hozzánk, az „elveszett juhokhoz,” a bűnösökhöz szól. A mi Urunknak az a szándéka, hogy visszavezessen minket az Atya szeretetébe. Örüljünk annak, hogy Isten keres minket, s higgyünk abban, hogy ránk talál! Imádkozva kérjük: Jöjj el, Urunk, Megváltónk és Üdvözítőnk! Jöjj el, és mutasd meg szeretetedet minden embernek!
© Horváth István Sándor
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk
mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily
kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg
lelkünket, add nekünk, hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi
igyekszünk megosztani Veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik. Amen.