EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS AZ ÜDVÖSSÉGRŐL
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és
Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből?
Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Életünk egy hajszálon függ – szokták mondani az emberek, amikor
megtapasztalják az élet végességét, azt, hogy mennyire gyorsan véget
érhet az életünk. Mert szeretjük irányítani, kézben tartani a dolgokat.
De hogy mikor kezdődik vagy végződik az élet, az nincs a kezünkben.
Törékeny, sérülékeny az élet, talán valóban egy hajszálon függ. A hívő
ember mégis inkább azt mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki
köszönhetjük létezésünket és annak kezdetét, és az ő irgalmának
köszönhető, hogy eljuthatunk halálunk után őhozzá, az üdvösségre, az
örök életre.
Mennyire irgalmas az emberiséggel, velünk az Atya! Az ószövetségi időkben, a Megváltót megelőző időkben elküldi követeit, a prófétákat, s az idők teljességében egyszülött Fia jön közénk a földre. Az advent mindig az Atya szeretetére és irgalmára emlékeztet minket. A Betlehemben megszülető Jézus személyében testet ölt az irgalom. Jézus messiási küldetése az, hogy az Atya irgalmát földközelbe, emberközelbe hozza. Amikor annak örvendezünk, hogy velünk az Isten, akkor benne rejlik az is, hogy velünk van Isten irgalma, az ő szeretetből fakadó megbocsátása megtapasztalható számunkra.
Amikor a szent éjjelen hamarosan jászol elé térdelünk és a kis Jézusra nézünk, gondoljunk arra, hogy mennyire irgalmas hozzánk az Isten! Az ő irgalmától, szeretetétől, jóságától és könyörületétől függ üdvösségünk.
© Horváth István Sándor
Mennyire irgalmas az emberiséggel, velünk az Atya! Az ószövetségi időkben, a Megváltót megelőző időkben elküldi követeit, a prófétákat, s az idők teljességében egyszülött Fia jön közénk a földre. Az advent mindig az Atya szeretetére és irgalmára emlékeztet minket. A Betlehemben megszülető Jézus személyében testet ölt az irgalom. Jézus messiási küldetése az, hogy az Atya irgalmát földközelbe, emberközelbe hozza. Amikor annak örvendezünk, hogy velünk az Isten, akkor benne rejlik az is, hogy velünk van Isten irgalma, az ő szeretetből fakadó megbocsátása megtapasztalható számunkra.
Amikor a szent éjjelen hamarosan jászol elé térdelünk és a kis Jézusra nézünk, gondoljunk arra, hogy mennyire irgalmas hozzánk az Isten! Az ő irgalmától, szeretetétől, jóságától és könyörületétől függ üdvösségünk.
© Horváth István Sándor
Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)