ADVENTI ELMÉLKEDÉSEK 22.

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltetek, 

és én megnyugtatlak titeket.”

 (Mt. 11,28.)

 A Napkeleti Bölcsek nem találják a Jézushoz vezető utat. Bekopognak Heródes palotájába, és Heródes hívatja a főpapjait, akik útba is igazítják őket: …Betlehem belőled származik a megváltó - mondják. Heródes udvari papjai tanácsára, vezetésével a Napkeleti Bölcsek célba érnek, átölelik a világ Urát. Döbbenetes, Heródes és főpapjai tudják az igét, az utat, az életet és még sincs nevük az élet könyvébe beírva.

A kereszténység lényege, nem az, hogy tudom: van Isten. 

Nem a tudás üdvözít bennünket. 

Heródes tudta, épp ezért leöleti a kisdedeket, a tudás neki bűnforrása lesz. 

A kereszténység lényege az élő Istennel való személyes találkozás. 

Kitárom a szívemet, majd felkelek és elindulok. 

Merre? Akarni kell, kérni, és az, ki a lábamat teremtette belép az életembe, az, ki kezeimet megálmodta, letörli a verejtéket, és gyöngéden átölel, és az ki nyelvemet adta, nevemen szólít szeretettel, becézni kezd engem, a tékozló fiút.

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok. Nem azt mondja Jézus, hogy higgyetek bennem, hanem azt mondja, hogy gyertek hozzám. Ez a Szentírás rész mindannyiunknak szól.

A Karácsony mindannyiunk számára ünnep lehet. 

Nem egy múltbeli eseményt ünneplünk, hanem az örök életet, az örök Istennel való találkozást. Mindnyájan lehetünk pásztorok, napkeleti bölcsek, és a te otthonod, Betlehemi barlang lesz, benne az Élettel, ha kitárod szívedet Krisztus felé.

 

Ugyanez igaz az emberszeretetre is. A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk. Cselekvő szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek.