Adventi elmélkedések 2. - A végtelen vár ránk

Csodálatos! Isten nagyon ragaszkodik hozzánk, meghal értünk a kereszten, életével megmutatta Krisztus, hogy mi az igazi szeretet. Szívünkbe lopta a szeretet lángját, hogy a világunk el tudjon indulni, lassan, tipegve - topogva az őszinte szeretet, a testvériség útján.

Vezet, azt akarja, hogy az emberiség ne fenekedjen meg a bűnben, a gyűlölködésben, a háborúk pusztító csapásaiban. Mint kotló a csibéit, maga köré gyűjt, és vezet önmagunk, és világunk felfedezésében, a teremtés továbbálmodásában. A jóság és szeretet országának felépítésében, melynek megvalósulásáért imádkozunk kétezer éve a Miatyánkban, az “Úr imájában”.

Hiszem, hogy az emberiség nem ért el a repülését lefogó falakig, utunk szakadékok mellett vezet, de még óriási távlatok vannak előttünk. Ismeretlen, felfedezetlen világok, melyek felfedezésére, meghódítására én is, de te is hivatott vagy. Az ötmilliárd év, melyen keresztül ideért az élet, feljogosít, hogy higgyünk a végtelenben, mely előttünk van, melyet még elképzelni sem tudunk, de ha alázatosan, Istenre, és a teremtett világra figyelünk, lépésről-lépésre kibomlik, s a miénk lehet.

Sajnos jönnek erőszakos diktátorok, és kétségbeesett pesszimisták, szélsőséges nyughatatlan emberek, lesznek társadalmi rengések, de ne zavarjanak, mert életed, életünk biztos kezekben van. Isten, ki szeret, s kinek gyermeke vagy, vezet, veled van. Ő tarisznyált fel jósággal, születésed előtt elrejtette a földbe a vasércet, a rezet, az olajat, mert tudta, hogy te vágyni fogsz repülni, tengereken átkelni. Ő adott bölcs szervező erőt, hogy álmodat álmodva alászállj a földbe kincseidért, és kitartó munkával felszínre hozd, s megszüld vágyadat, mely tovarepít.

Hiszem, hogy nem jutottunk a tarisznya aljára, még sok csoda vár reánk, mit felfedezve otthonosabbá tehetjük életünk. Minden kérdésre van válasz, és minden vágy beteljesedik, mert Atyánk, ki szomjat oltott testedbe, vizet is adott bőségesen.

~ Böjte Csaba ~